Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
egyik sem biztosan makói lelőhely, sehol nem kerültek elő biztosan keltezhető leletek és/vagy jelenségek. A biztosan besorolható makói lelőhelyek az alföldi peremvidéken és a Börzsöny nyugati részén, az Ipoly völgyében jelentkeznek. A Cserhát területén tehát nem biztos, csak valószínűsíthető, hogy megtelepült a Makó kultúra.37 Egy másik kérdés, hogy az elvileg kora bronzkor 1-re datálható legkorábbi potenciális makói lelőhelyek abszolút kronológiában hogyan fejezhetők ki a nógrádi régióban: a legtöbb és legkorábbi ismert makói dátum 2600 BC-nél fiatalabb, bár nem a régióban mért lelőhelyekről származnak. A kialakuló makói kultúrára és a 2800 BC körüli, idős dátumokra eddig csak a Sárrétudvari kurgán alatt feltárt sírok és leletek szolgáltattak bizonyítékot.38 A fent felsorolt lelőhelyek és leletek alapján láttuk, nem zárható ki teljesen, hogy Makó lelőhelyek vannak a kora bronzkor 1. időszakában a vizsgált Nógrád megyei területen, de nem is bizonyított. A makóinak meghatározott kereszttalpas tál-leletek szórványok a régióban, és a zagyvapálfalvai lelet esetében eddig nem a megfelelő típusba, ezért nem is a megfelelő kultúrába és korszakba sorolták. Ami még inkább figyelembe veendő jelen tanulmányom tárgyában az az, hogy a vizsgált korszakot a fent ismertetett leletek esetében nem a kora bronzkor 1 időszaka jelenti, hanem az általam meghatározott és bevezetett rézkor-bronzkor közötti átmeneti időszak. Ez abszolút dátumokban kifejezve egy 2800-2600 BC közötti periódust jelent. Amennyiben a badeni kultúra lehetséges késő rézkor utáni továbbélését vagy hagyományos kora bronzkori kultúrákba való átfejlődését vizsgáljuk, akkor ezt az átmeneti időszakot és az ezt kitöltő kultúrát/kultúrákat kell azonosítanunk a régióban, legyenek azok helyi továbbélő vagy újonnan megjelent, kialakuló kultúrák. A Makó kultúra, ha fel is tűnt itt, egy későbbi periódust képviselhet, 2600/2500 BC körüli, kora bronzkori megjelenéssel (ebbe a horizontba sorolhatók a szórvány, de klasszikus makói kereszttalpas táltöredékek a lelőhelyről és környékéről). Ennek a körülbelül 200 éves hiátusnak a pótlását egyfelől a Salgótarján-Pécs-kői ásatás anyagában jelen levő, a Badennel összefüggő kostoláci jellegű vagy attól már független, tiszta kostoláci leletek jelenthetik, másfelől pedig néhány olyan, finomabb keltezésre alkalmas talpas tál-lelet, amelyet eddig nem megfelelően értékeltek. Ezek a klasszikus késő rézkori badeni utáni túlélő Baden, a Kostolác, vagy a kifejlődőben levő, még nem kialakult Makó kultúra jegyeit viselik magukon, néha Gödörsíros jellegű motívumokkal. Talpas tálak A Salgótarján-Pécs-kőről származó 56.53.18. számú lelet formailag inkább belső díszes talpas serleg, mint kereszttalpas tál vagy füstölő (6. kép). Úgyszintén a rézkor és bronzkor közti átmeneti időszakba tartozhat. Legjobb párhuzama Vítkovce/Vitfalváról került elő, sajnos, ugyancsak szórványként (5. kép 11) ,39 37 KULCSÁR 2009, 187. 38 HORVÁTH 2015, 127, HORVÁTH 2017 in print; DANI-KISJUHÁSZ 2013, 689, Tab. 1-2. 39 VLADÁR 1978, Obr. 8. 6,1 cm magas, szórvány, badeni kultúrába sorolták. 422
