Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Végh Károly: Irodalom és identitás – Egy irodalomtörténész – Czine Mihály – irodalomközelítése
irodalom egészét örökségnek tekinti, a reformáció irodalmában, a Zrínyinél, Csokonainál, Vörösmartynál, Petőfinél, Aranynál, Adynál, Móricznál, József Attilánál fogalmazott problémákat hozta tovább, vagyis voltaképpen a magyar irodalom sok százados útjának folytatását jelenti. Sok árnyalata volt és van, az alaphang, a nevező azonban - ahogy Ily- lyés is monda - mindegyik alatt közös... A jó haza, a méltó haza megteremtése volt a céljuk. Természetesen nemcsak a parasztság, de a magyarság minden rétege számára. S a magyarságot Ady módján értelmezték: mindenkit magyarnak tudtak, kit magyarrá tett sors, szándék, alkalom.” Szabó Pálról szóló könyvét említettem már. így kezdi azt: „Begyűrjük a süvegünket, áll- juk az időt. Nagyra eresztjük a kaszánkat, falat húzunk, tetőt toldozunk, menyasszonyt szöktetünk, s rendet vágunk a kocsmában. Nekünk muzsikálnak, a szellő is nekünk fúj. Leheteüent nem ismerünk. Átmegyünk a folyó tetején is, száraz lábbal, ahogyan Jézus sétált a háborgó tengeren. Nem sikerült? Majd sikerül máskor.” Lehet egy monográfiát így is kezdeni, az irodalomtörténetet így is megközelíteni? Mintha csak beszélne hozzánk azzal a természetes, szép stílusával. Szeretettel írt könyv ez, minden során érződik, miközben a szépség mellett a szakmai igényesség egy jottányit sem csorbul. Valamiféle másfajta tudatosságról van itt szó. Béládi Miklós fogalmaz pontosan a könyvről írt kritikájában: „Czine számára az irodalom mindenekelőtt életet jelent: emberi tartalmat, élményt; társadalomfelfogást; erkölcsi világrendszert. A huszadik századi magyar irodalom közösséghez szólását. Az irodalomtörténet halott iskolamesteri foglalkozás, ha erejéből csupán a művek lajstromozására és rendszerezésére telik. Párban járhat viszont az irodalommal, ha szigorú módszerességet, objektivitásra törekvését, műelemző készségét föl nem adva, az eszmék közvetítéséről sem mond le.” Később így folytatja: „Nem csupán egy feladat elvégzésének járt a végére a könyve megírásakor: hozzá legközelebb álló emberekről beszélve, magáról is elmondta közvetve a legfontosabbakat. Azt, hogy szereti a parasztembereket, ismeri szokásaikat, ért a nyelvükön: életformájukat színéről és fonákjáról is elfogadja. Gyanakvás láthat ebben a megértésben paraszt-mitológiát.” Czine az az ember volt, aki egyedül is szólni mert igazáért. Ezekért a kiállásokért aztán sorozatos retorziók érték a fennálló hatalom képviselőitől. Ezeket a tetteit, amelyek - Görömbei Andrásé a kifejezés - a tehetség és a jellem próbái voltak, külön érdemes feltárni, mert alapvetően befolyásolták Czine életpályáját, a megtorlások pedig minden eszközzel próbálták akadályozni munkásságát. Késleltették a művek megjelenését, elvették annak úttörő jellegét. Ugyanakkor szellemi-politikai életünknek egy sajátos korrajza is felsejlik, a vitákból kitűnik annak valóságos, leplezetlen természetrajza. Támadások sorozata éri Czinét a népi írókról szóló pártdokumentumról való ellenvéleményének kifejtése óta. Mögöttük maga Aczél György állt, de felsorakoztak mellé mások is, elsősorban a kulturális élet privilegizált szereplői közül. Már 1963-ra megírja az erdélyi magyar irodalom történetét, de abból csak részletek jelenhettek meg 1967-ben a Jelenkor hasábjain. A további részletek közlését letiltották. Teljes terjedelemben csak 1981-ben, a Nép és irodalom című tanulmánykötetében láthatott napvilágot. Ebben az időben több megyében nem engedték meg, hogy előadásokat tartson, Nagy Lászlóval, Sánta Ferenccel, Csoóri Sándorral, Fekete Gyulával együtt kitiltották őt. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megírta a XX. századi magyar irodalom történetét. A könyv végül is csak 2001-ben jelent meg N. Pál József gondozásában és utószavával. Tamási Áronról szeretett volna írni egy monográfiát - életrajzában tervei közt ezt mindig megemlíti -, de a kiadók sorra elzárkóztak a tervtől. 231
