Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Fráter Zoltán: Táj, hagyomány, történet Krúdy két novellájában
XL. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE IRODALOMTÖRTÉNET 2017 TÁJ, HAGYOMÁNY, TÖRTÉNET KRÚDY KÉT NOVELLÁJÁBAN FRÁTER ZOLTÁN ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Budapest Krúdy nem csak jellegzetesen „monarchiás” író, hanem a magyar vidék életének egyéni hangú elbeszélője is. Történeteinek színtere igen gyakran a kisváros, a falusias kúriák, a kisebb közösségek környezete. Budapesten írt novelláinak, regényeinek jó része is a vidékies hangulatú Belvárosban, a Józsefvárosban és Óbudán játszódik. Budapesten is a vidéket kereste, s ha időnként külső kényszer következményeként történt is, mégsem csupán véletlen, hogy a józsefvárosi albérleteket követően a terézvárosi Király utcában, aztán mindenféle szállodák után a Margitszigeten, végül Óbudán talált otthonra. A modern magyar irodalom szerzőivel párhuzamban Krúdy a századfordulón már egyre erősebben érzékelt töredékességből, részlegességből egyedülálló életművet alkotott, sajátos beszédmódú, szaggatott univerzumot. Könnyen megingatható kijelentés lenne, hogy mindez magától értetődőn, csupán a szerencsés, termékeny fantázia eredményeként született meg. Sok minden más is kellett hozzá, nem csak intenzív költői képzelet. Megfigyelőképesség, emberismeret, öregurak duruzsolása, asszonyszoknyák ráncainak kitartó tanulmányozása, érzéki tapasztalatok a kocsmában és a konyhában, különös esetek meghallgatása, mérgező és ihlető olvasmányok a magyar- és világirodalomból, és nem utolsósorban szeretett szülővárosa és az ölelő táj meséket rejtő homokdombjai. „Vidéki” regényeiben, kivált a Napraforgó, az N.N. és a Valakit elvisz az ördög lapjain örökíti meg legszebben a Nyírföld és a haza sorsának egymásra rímelő változásait. A tájleírás rajongó hangját személyes emlékek nyomatékosítják: „Ó, Nyírség, ó, Magyarország, te tündéri panoráma, miért szálldos vissza a lelkem mindvégig régen látott tájaidra? Nem adtál magadból egy talpalatnyi földet sem, mégis jobban szeretlek téged, váltakozó táj, mintha uradalmaim terülnének el öledben. Változatos táj vagy, te, amilyen örök változatosságú a kalendáriom, amely az én időmben még az ablakszögön függött, és Lu- ca-napi vásárkor került a házhoz, hogy szórakoztató mondanivalóival az első tavaszi napig elmulattassa a tető alatt meghúzódó családot. Télen nincs is mit keresni ezen a tájon, mert olyan az, mint ama történelmi korszak, amikor a nemzet mély álomba merült, hogy erőt gyűjtsön a további viszontagságokhoz. A nagy lángra lobbanások után, a Rákóczi-, Kossuth-felkelések után következtek el a nemzetnek telei, amint a tájékra jött a hó, midőn az utolsó pásztortűz is kialudt a messziségben.”1 Praznovszky Mihály még az író „dunántúliságát” nyomozó tanulmányában is jelzi a Nyírség meghatározó voltát. Krúdy „innen indul, alapélményeit itt kapja meg, regényeinek motivációi, hangulati ele1 KRÚDY Gyula, Valakit elvisz az ördög = UŐ, Etel király kincse, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981, 95. 204
