Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
1930-ban avatták fel a Kékestetőtől 2 km-re keletre fekvő, 899 méter magas Saskőn az I. világháborúban elesett turisták emlékművét.86 Az avatón valószínűleg az osztály is képviselte magát. A Kékes-tetői célpontot innentől kezdve általában összekötötték a Saskőn emelt emlékmű felkeresésével. A korábbi túravezetők mellett gyakran vezetett túrát Obrincsák Ernőné, Bortnyik Gyula, Horényi Sándor, Sülé Ferenc, Teplinszky Ödön.87 A vezetők a távolabbi autóbuszos, szálláshelyet igénylő túrákra előzetes jelentkezést kértek, a túra előtt legalább 7 nappal. 1931. május 16 - június 21. között volt látogatható Budapesten, a M. Kir. Technológiai Iparmúzeumban a MTSZ által rendezett Országos Turista Kiállítás. Salgótarján város kiállítóként szerepelt, propagálva a környék idegenforgalmi vonzerejét. Kiállították többek közt Dornyay Béla több fotóját és értekezéseit, Fayl Frigyes salgótarjáni panoráma tusrajzát, illetve a Salgó várról és a Karancs hegyi kilátóról készített modelleket.88 Az osztály 1931-es kirándulási programjának részét képezte a kiállítás május 24-25-i megtekintésére szervezett fővárosi kirándulás.89 A sísportot a korábbi évtizedben is űzte és népszerűsítette az osztály, ám az 1930-as évektől megszaporodnak a sítúrákat és sísportot propagáló rendezvények. Förster Kálmán az osztály 1931-es közgyűlésén beszélt a helyi sísport terjedéséről.90 Az elnök lelkes és hivatott gyakorlója volt a sísportnak, a harmincas évek elején a Magyar Síszövetségnek is társelnökekeként tevékenykedett.91 A sízés népszerűsítése egybeesik honvédelmi megfontolásokkal is, nem véletlen, hogy ekkoriban kezd el fejlődni a levente sízés is az Acélgyári Levente Egyesület keretében. Az osztály 1931 novemberében az Apolló moziban levetíttette a Magyar Sí Szövetség egy, a sportágat propagáló filmjét.92 1934. december 16-án Max Hilbert, akkoriban ismert osztrák sífutó tartott vetített képes előadást hazája síterepeiről.93 A hóviszonyoktól függően igyekeztek egyre több sítúrát szervezni. 1935. február 2-3-án sítúrát szerveztek a Galyatetőre.94 Rá két hétre, február 17-én pedig a Somlya gerincen át Inászóra, majd a Pécskőn keresztül a Menház utca felé visszavezető sítúrát propagáltak és rendeztek meg. Utóbbi esetben ebédről is gondoskodtak az inászói kantinban.95 1937 végén külön sí szakosztály is alakult az osztály keretein belül.96 A korszakban egyre gyakrabban jelenik meg az idegenforgalom kifejezés. A város vezetése, tisztában lévén a környék természeti adottságaival, bekapcsolódva az országos trendbe, kiemelt figyelmet fordított arra, hogy minél nagyobb számban érkezzenek vendégek és persze turisták a városba. Turistaszállás hiányában igyekeztek áthidaló megol87 A Munka 1930-1935 közötti számai, MKE salgótarjáni osztályának túraprogramjai 88 MNL NML St. pm. 4759/1931. Bejelentő lap a kiállításon való részvételre. 89 Turistaság és Alpinizmus. XXI. évf. 1931. május, 128. 90 Uo. 91 Turistaság és Alpinizmus. XXII. évf. 1932. január, 19. 92 A Munka. 1931. november 15. 93 A Munka. 1934. december 1. 94 A Munka. 1935. január 26. 95 A Munka. 1935. február 16. 96 A Munka. 1937. december 18. 141
