Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
Osztályának kezelésében lévő Aggteleki-cseppkőbarlangba. Az MKE tagságának egyik legfontosabb kedvezménye a MÁV vonalakon való kedvezményes utazás volt. A vasúti kedvezmény 50%-os volt, amennyiben legalább hat fő vett részt egy kiránduláson, és azt a helyi osztály elnöksége igazolta. Menettérti jegyek igazolvány nélkül is válthatók voltak vasár- és ünnepnapokon a Salgótarján-Parád, a Salgótarján-Nagybátony, valamint Mátraverebély szakaszokra. A tagok megkapták az MTSZ havi kiadványát, a Turistaság és Alpinizmus című folyóiratot. A környékre érkező turisták szállása sokáig megoldatlan maradt. A kispénzű vendégek számára nem volt megfelelő turistaszállás, aki tehette, megszállhatott a városban működő több szálloda valamelyikében. A helyi osztály próbálkozott olcsó szállások biztosításával, miután tárgyaltak a helyi vendéglősökkel. 1929-ben a városi uszoda melletti Sport vendéglő padlásterében szalmazsákokat helyeztek el, melyeken az egyéjszakás szállás 50 fillérbe, lepedő és törülköző biztosítása esetén 70 fillérbe került.46 47 Mind a helyi sajtóban, mind a közgyűléseken nagy hangsúlyt fektettek az osztály kirándulásainak, rendezvényeinek propagálására. Gyakori kérés, illetve felszólítás volt a tagok felé, hogy minél nagyobb számú részvételt kértek, valamint hogy mindenki hozza el családtagját, barátait. A tagságot további tagok beszervezésére ösztökélték. Jelentős veszteség is érte az osztályt az 1920-as években. 1928 áprilisában elhunyt Lipthay B. Jenő acélgyári igazgató, az osztály rendkívül lelkes alelnöke, akinek személyében egyesült az aktív turista és a befolyásos gyárigazgató. Temetésén Förster búcsúbeszédében többek között az alelnök természetszeretetét említette, és a havas Tátra utolsó üdvözletéül egy fenyőgallyat helyezett a koporsóra.48 Az osztály évi rendes közgyűlésén is megemlékeztek személyéről 1928. május 6-án, emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg.49 Az 1920-as években több jelentős rendezvény kapcsolódik a helyi osztályhoz. Többen a Salgó vár szikláján 1923-ban elhelyezett Petőfi-emléktábla létesítését is az MKE-hez kötik, de a hivatalos szervező nem az egyesület volt, hanem a város, együttműködve a fővárosi Petőfi Társasággal.50 A szervezésben azonban többen részt vettek - mindenekelőtt a polgármester - akik egyben az MKE tagjai is voltak. A korszak társadalmi életére nagyon jellemző, hogy az egyesületi életben sokszoros személyi átfedések voltak, egy befolyásos személyiség akár 10-12 egyesületnek is tagja, vagy gyakran vezetője lehetett. A salgótarjáni osztály és a turisztikai berkekben nagy tiszteletnek örvendő vezetőjének is szólhatott a Magyar Turista Szövetség vezetőinek kezdeményezése, hogy nem sokkal a helyi osztály működésének megkezdése után a legjelentősebb turista ernyőszervezet, az MTSZ Salgón rendezte meg éves vándorgyűlését. A harminc egyesületet tömörítő szervezet mintegy 100 fős küldöttsége 1924. szeptember 27-én érkezett, 28-án került sor a tulajdonképpeni vándorgyűlésre, mégpedig Salgó várában. A vendégeket a helyi MKE osztály és a város közönsége fogadta, két fő helyi szervező Förster Kálmán és Rokkfalussy Lajos volt. Az eredeti tervek szerint Zsitvay Tibor, a szövetség elnöke (ak46 Turistaság és Alpinizmus. XIX. évf. 1929. április, 158. 47 Turistaság és Alpinizmus. XIX. évf. 1929. július, 209. 48 A Munka. 1928. április 7. 49 Turistaság és Alpinizmus. XVIII. évf. június, 136. 50 Förster i. m., A Petőfi tábla Salgón c. fejezet, 98. 133
