Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - G. Toronyi Judit: A „központiság” hatása a választói társadalomra (1886–1914)
XL. KÖTET TÖRTÉNELEM A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 A „KÖZPONTISÁG” HATÁSA A VÁLASZTÓI TÁRSADALOMRA (1886-1914) G. TORONYI JUDIT Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján „1848 egyik alapvető, a polgári átalakulást segítő és jelentő vívmánya az országgyűlés népképviseleti alapra való helyezése volt. A népképviselet elve pedig értelemszerűen a választójog szabályozását jelentette, amely az 1848. évi V. tc-ben öltött testet. A kormány 1871. november 8-án nyújtja be törvényjavaslatát az „1848. V. és az erdélyi 1848. II. törvényczikkek módosításáról és pótlásáról”, azaz a választójog szabályozásáról. (...) A választójog általános vitája 1872 februárjában kezdődött meg, és (...) csak két év múlva, 1874-ben sikerül keresztülvinni a választójog újraszabályozását - néhány, az 1872-es javaslat lényegét nem érintő módosítással. Az 1874. évi XXXIII. te. lesz az, amelynek alapján az összes dualizmus kori választás lefolyik.”1 Miben állt az 1874,évi XXXIII. törvény tartalma?2 Választói jogot ad az ország mindazon bennszületett vagy honosított polgárainak - a nőket kivéve - akik 20. életévüket betöltötték, és az alábbi minimálisan szükséges kellékekkel bírnak. Választói jog az 1848. előtt fennállott kiváltságokra nem volt alapítható, de meghagyja a törvény a választójogát azoknak, akik 1848. évtől 1872. évig bezárólag készített országgyűlési névjegyzékek valamelyikén benne foglaltattak. Ők a régi jog alapján választhattak továbbra is. A szabad királyi és rendezett tanácsú városokban házadó alá eső, legalább három lakrészű ház vagy 16 frt tiszta jövedelem után megrótt földbirtok a cenzus legkisebb határa, a nagy- és kisközségekben megmaradt az úrbéri értelemben vett 1/4 telek. A jövedelem nagyságát - ház, föld, saját tőke után - legalább 105 frt úszta jövedelemben minimalizálta a törvény. Ugyanekkora jövedelemben határozta meg a kereskedők, gyárosok, kézművesek cenzusát, és a kézművesek esetében újra legalább egy segéd után fizetett jövedelemadót szab kitételnek. Újdonság a választók között az állami törvényhatósági és községi tisztviselők megnevezése, akik legalább 500 frt évi jövedelem után fizetnek adót. Tekintet nélkül a jövedelemre választói joggal rendelkeztek a tudományos akadémia tagjai, tanárok, akadémiai művészek, tudorok, ügyvédek, közjegyzők, mérnökök, sebészek, gyógyszerészek, okleveles gazdák, okleveles erdészek és okleveles bányászok, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők, iskolai tanítók, okleveles kisdedóvók. Az 1874. évi XXXIII. törvényben megállapított cenzusok alapján öt jogosultsági kategóriába sorolták a választókat. Ezek a régi jog, a földbirtok, a házbirtok, a jövedelem és az értelmiségi. 1 GERŐ 1988.32-58. 2 Magyar Törvénytár 1872-1874. évi törvényczikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1896. 107
