Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - G. Toronyi Judit: A „központiság” hatása a választói társadalomra (1886–1914)
Nógrád vármegyében 1886. és 1914. év között a népesség és a választásra jogosultak száma az alábbiak szerint alakult. Nógrád vármegye lakossága az 1890. évi népszámlálás3 adatai szerint 215.405 fő volt, melynek az 1886. évben összeírt választók száma az 5,8%-a, 12.549 fő. Nógrád vármegye lakosainak a száma az 1910-es népszámlálás4 szerint 259.660 fő, és ebből választójoggal bírt a 6,8%-a, 17.777 fő. A Nógrád vármegyei adatok néhány tized százalékkal magasabbak az országos5 adatoknál. Nógrád vármegye dualizmus kori időszakában hat választókerületben adhatták le szavazataikat a választók. A kerületek megnevezései 1893-ig megegyeznek a járási beosztással. Ekkor a balassagyarmati járásból kiszakad a gácsi járás, de ez a választókerületi beosztást nem érinti. Továbbra is a balassagyarmati, a losonci, a füleki, a nógrádi, a sziráki és a szécsényi kerületek alkotják a vármegyén belüli közigazgatási választói határokat, és a kerületek névadói a járási központ funkcióját ellátó települések. A választók jogcímek szerinti besorolásainak feldolgozása egyik megközelítési lehetősége a választói joggal rendelkező társadalmi csoportok leírásának. A dualizmus kori választók a választójogi törvények szabályozásának köszönhetően a társadalomnak azt az elit csoportját alkották, amely a közélet aktív tagjaként - ha eltérő befolyással is - a politikai hatalomban részvételi jogosultsággal rendelkezett. A választók nevét, életkorát, foglalkozását, választói jogcímét és lakhelyét tartalmazó összeírások feldolgozása által, az egyes időmetszetekben megvizsgálva és az éveket összevetve, az 1886. évtől 1914-ig terjedő korszakra vonatkozóan információt kaphatunk a dualizmus kori Nógrád vármegye közéleti jogok gyakorlására lehetőséget kapó csoportjáról, tanulmányomban a központok - Balassagyarmat, Losonc, Fülek, Nógrád, Szécsény és Szirák - dualizmus kori társadalmára fókuszálva. Amikor a központi településekről beszélünk, meg kell határoznunk a „központiság- nak”, mint az urbanizációban szerepet játszó tényezőnek a jellemzőit. „Az urbanizáció folyamatának, a városhálózat kialakulásának, átalakulásának kutatása, a város definiálásának problematikája a nyugat-európai vizsgálatokkal csaknem egy időben, az 1960-as évek második felétől jelent meg Magyarországon is. Az e kérdések iránti kiemelt figyelmet az indokolta, hogy a 19. század végéig igen kevés volt a jogilag, közigazgatásilag elismert város, ugyanakkor számos, jogi státussal nem rendelkező település (mezőváros) töltött be központi helyi szerepkört. A csak a jogi városokat figyelembe vevő vizsgálatok nagymértékben alábecsülték a városi népesség számát és arányát a népességben, és ezért torz képet festettek a városfejlődés, az urbanizáció magyar- országi folyamatáról.”6 Egy adott település városi funkciót betöltő szerepe jóval komplexebb kérdés annál, minthogy jogi vagy statisztikai fogalomként leírható legyen. „A történeti város lényegét a leginkább a földrajztudomány, a településtudomány által kidolgozott funkcionális városszemlélet alapján lehet megközelíteni. Ez a várost a területi munkamegosztás jellegzetes településformájának, egy élesen körül nem határolható terület gazdasági-politikai központjának tekinti, amelynek bizonyos funkciói csak 1 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902. 4 A Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1915. 5GERŐ 1988.58. 6 BÁCSKAI 2003. 250. 108
