Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről

század a rajvonal megerősítésére vonalba ment, a többi tartalék maradt. November 2-án a 11. század kivételével az egész (III.) zászlóalj tűzvonalba került, s az alig 100 lépésre lé­vő ellenség tüzében súlyos veszteségeket szenvedett. Gyuris Ferenc így emlékezett a Nisko alatti ütközetre: „Az előttünk levő erdőt figyel­tem, és nemsokára mozgást vettem észre. Lassan óvatosan egy orosz bújt ki az erdőből Feszülten figyeltem, hogy mi következik. Az orosz kibújt, szémézett és várt, nem mozdult sehol semmi. Ekkor az orosz intett az erdő felé és még három orosz kibújt az erdőből Már már indultak volna felénk, de akkor lövés dördült el a mi oldalunkon. Valamelyik hülye katona vagy fékében vagy túlbuzgóságában lőtt az oroszokra, és ennek a lövésnek végze­tes következményei lettek. Az oroszok visszabújtak az erdőbe, és egy ideig csend lett. Per­sze jelentés ment az orosz tüzérségnek. Ezt úgy tudtam, mintha előttem telefonákak vol­na. Ezek után a túlsó hegyen rövid villanások, és előttünk máris robbantak a gráná­tok. (Fedett ellenséget gránátokkal lövik.) Kis idő után raj raj után bújt (elő) az erdőből „Tüzelni” ez vök a parancs. A géppuskám kelepek, mint a veszett, a század is gyors tü­zelésbe kezdett, úgy hogy saját szavunkat sem lehetett érteni. Az oroszok visszaugrákak az erdőbe, de több habttjuk maradt a mezőn. De azután! Egy egész csomó orosz géppus­ka megszóbk, nekem az acélpajzson úgy kopogtak az orosz gépfegyverek lövedékei, mint a jégeső. Közben folyton gránátok robbantak előttünk, oldalt vagy hátul Vabságos cso­da, hogy a pajzslakon golyó nem talák el Géppuskámnak a hűtőburkát már átlyukasz­tották az orosz bvedékek, a víz meg a gőz kiszaladt a burokból a cső áttiizesedett és a puskám nem működött többé. Hátranéztem és intettem a főhadnagynak, hogy a pus­kámnak vége. Visszaint, hogy menjünk le a tartalék puskáért. Ránézek a két segédemre, hát már feküsznek hokan, fejbvés. Intek vissza a főhadnagynak, hogy már csak magam vagyok, erre egy Paskán nevű honvédet küld felém, de az is lövést kap és leesik. Másikat küld, de az egynéhány lépés után összerogyott. Ez is lövés. Szót nem hallani a nagy lövöl­dözésben. A tartalék puska bháton. Choboda vök a b vezetője. Még láttam, ahogy a fő­hadnagy intett neki, hogy vegye le a géppuskát, de ebben a pillanatban több gránát csa­pott le Choboda elé, az ember és ab cafatokra tépve szétrepük. Ebben a pillanatban a fő­hadnagy is elesett, de a következő pillanatban vakító fény és dörrenés előttem, nehéz ütés a mellemen és megszűnt minden. Nem tudom, hogy mi történt tovább. ” Már virradni kezdett, amikor teljesen magához tért, és kiszabadította magát a sárból. Nagy nehezen megtalálta az utat, és elindult a zászlóalj után. Egy idősebb asszonytól tudta meg, hogy abból az irányból, ahonnan ő jött, nagy csata volt, de a magyarok már elvonultak Nisko felé. Ő egyet nem értett, hogy az oroszok, ha győztek, miért nem ül­dözték őket, ahogyan azt a Sannál való visszavonuláskor tették. Niskoban utolérte csa­patát és megtudta, hogy a segédei csak súlyosan megsebesültek, és parancsnoka is élet­ben van. Az osztag azonban 4 halottat és 12 sebesültet veszített, a század pedig még töb­bet. Őt is halottnak vélték, azért hagyták ott a csatatéren. Géppuskáját keresve elmond­ták neki, hogy a fegyver annyira megrongálódott, hogy elküldték a hadimúzeumba.19 19 DESEŐ 1925. 65. - DESEŐ 1941. 53. - GYURIS i. m. 195-196. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom