Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Kazareczki Noémi: Zubovits Fedor huszárkapitány (1846–1920) nógrádi identitása a megyei sajtó tükrében
kitüntetésre. Köztük a főhős, a kapitány. A butaságnak, korlátoltságnak, rosszakaratnak megtestesülése. Mindenáron ki akarja magát tüntetni, adja a bátrat, de mihelyt jön az ágyúgolyó, hüledezve rohan a dechnungba. Tisztjei, a Batterie minden embere gyűlöli. Goromba, mint a pokróc, a vele élés, azt mondják elviselhetetien. Mikor Jaworzeiről visszavonultunk, ő jelentkezett a Kommandánsnál, hogy föltartja az oroszt. Ő a „hős”! Május 11. A kapitány úr olyan buzgó volt, hogy mindenáron még az éjszaka akart nekivágni a zemplénoroszi útnak. Mikor ez lehetetlenné vált, ott éjszakáztunk a völgyben. Kora hajnalban kezdtük vontatni az ágyúkat, egy előttünk lévő hatalmas kapaszkodóra. Az esti órákban értünk föl. Már sötétedett, mikor indultunk Zemplénoroszinak. Nyaktörő erdei úton, koromsötétségben mentünk hátul egypár kocsival. A lovam egyszer árokba esett, majdnem a nyakamat törtem. Teljes kimerültén érkeztünk meg 1/2 11-kor. Reggel, 11-én átmegyünk a híres szerpentinen. Rosztok Ich-ban megállunk ebédre. Olyan kocsitábor, amilyent még nem láttam. Május 13. 11-én este 10-ig maschiroztunk, a kapitány mindenáron el akar jutni Kalnicáig (?)98 99, de nem lehet, végre vagy 5 km előbb megszállunk. Fa nem volt, éjjel roppant hideg, alig aludtunk. Hajnalban tovább. Cisnából csak a templom áll, meg egy faluszéli házacska. Kalnicából semmi. Az oroszok mindent fölgyújtottak. Az úton, a folyókban tömérdek orosz muníció. Dögszag mindenütt. A kapitány mindenáron tovább masíroz, pedig félő, hogy lovaknak, embereknek nem lesz mit enni. Kenyerünk már kifogyott. Egy főhadnagy figyelmeztetett erre, de hiába. Fárasztó, keserves kapaszkodás után elhagyjuk Luhkot (régi emlékek!) és Savolyba egy völgybe érünk, ahol két üteg és rengeteg kocsitábor áll. De a kapitány, aki most már bajuszt növeszt, mindenáron első akar lenni, a völgyből hajnali 1/2 4 órakor fölvontatja a háttériét egy kis tisztásra, az út mentén, ahonnan aztán se előre, se hátra. Az előttünk levő óriási kapaszkodó megrakva járművekkel, melyek csigalassúsággal mennek előre, utánuk új és új végeérhetetlen sor és mi itt ki tudja meddig leshetjük, mikor mehetünk tovább? Nagy-nagy győzelmi hírek, 100 000 fogolyról, nagy hadizsákmányról, de nekünk, mi örömünk van nekünk a győzelemből? ? Délután 3-kor végre megkezdhettük a vontatást és 6-kor indultunk a hegytetőről. Mi gyalog mentünk Antallal, így aztán szakadatlanul masíroztunk este 9-ig, étlen-szomjan. Egész nap étlen-szomjan, a rongy menázsból nem lehetett enni, csak pár kanál levest, este aztán keserű kávé. Május 15. Ez a marsch hetedik napja. Tegnap Sedlacekkel a háttérié elé leragadtunk Carnára", ott telt a nap kellemesen, nem kellett nézni a Batterie kínlódását egy borzasztó, csupa sár erdei úton keresztül. Végre 4 óra tájt megérkezett a Batterie, mindjárt tovább marscholtunk a legközelebbi faluba éjszaka. Ma kenyeret is kaptunk, miután napok óta nem volt. A kávé kifogyott, cukor nincs, este a legénységnek üres tea, rum, cukor nélkül. Az emberek kiöntötték. Ma 9-re volt kitűzve az Abmarsch, mert eddig mindig 3-kor keltettek, de ma is 7-kor befogattak. Négy lovunk kidőlt, az én lovamat is befogták, naphosszat gyalogolhatok. Steinfels-ben100 ebédelünk. Tiszta, gazdag község. Innen Novorán101 keresztül lassú 98 A településnevet Patak Károly kérdőjelezte meg. Kalnica (Lengyelország) 99 Czarna (Lengyelország) 100 Stebnik (Lengyelország) 101 Nem beazonosítható. 74
