Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Kazareczki Noémi: Zubovits Fedor huszárkapitány (1846–1920) nógrádi identitása a megyei sajtó tükrében
úton gyönyörű vidék fenyveserdők és viruló dombok. A kapitány éjszaka is akart marschalni, de újabb lovak dőltek ki, végre megháltunk. Május 16. Gyönyörű vidéken át, ahol vásárolni is mindent lehet, elérünk Stari Samborba102. A pusztításnak alig van nyoma. A vasúti épületek azonban, meg egy nagy vasúti híd teljesen elpusztítva. Végre újra látunk vasúti sínt! Meg is borotválkozom (10 nap óta nem tehettem, borzasztó képem volt), vendéglőben ettünk. A zsidók borzasztóan panaszkodtak, mennyit fizettettek velük az oroszok, és hogy kaucsukázták őket, mert spionage-zsal gyanúsították. A parasztokat azonban dédelgették. Éjszaka Növi Samborban1®. Még szebb, mint St[ari] S[ambor]. Este kávéházban. Május 17. 5-től 2-ig csaknem megszakítás nélkül nyeregben ülök, sok trapp, nagyon kimerült vagyok, még ebédhez se jutottam. Az orosz nagyon lő, mieink is, sok falu lángban áll. A lakosok a házak előtt vermekbe ássák holmijukat, mind kinn van a házból, marháikat elhajtják, sokan sírnak. Mi előre megyünk állást keresni. Május 18. Alig, hogy ágyúinkat tegnap fölvontattuk, parancs Stellung változtatásra. A stáb előre lovagol a schwarmliniák mellett, az orosz észrevett s fölöttünk néhány srap- nell. Nosza galopp, aztán folytonosan trapp, mikor visszamegyünk a falun át, melyből alig áll már ház. Egy percre megáll a csoport, közvetlen mellettünk egy gránát. Ijedten ugrottak a lovak, de csodára nem esett baj. Tovább galopp, trapp, őrült hajtás késő estig. Akkor odaállítanak egy-egy lóval az ágyúkat markírozni.104 A Batterie csak késő éjszaka érkezett, s mi kettőkor feküdtünk le, miután egész nap nem kaptunk enni, csak magammal levő holmit ettem kicsit, de azt sem igen lehet, mert nincs kenyér. Másnap össze vagyok törve, de már 4-kor fölzavarnak. Iszonyú, soha nem hallott hevességű tüzérségi harc. Meghalt ezen a napon délelőtt 1/2 8-kor. (György Lajos bejegyzése) Patak Károly levele barátjához, Hildenstab Györgyhöz Hajmáskér-Tábor: 1915. január 8. Kedves Gyurikám! Megkaptam leveledet és nem mondhatok mást mint, hogy kedves és derűs perceket szereztél vele. A te jó kedélyed, humorod csak nem tagadja meg magát, és a kevés humorérzékem is végképpen elkopott. Ha savanyú és fájó a hang, amelyen írok, ne vedd csüggedésnek, de ellenállhatatlanul hatnak rám az események, amelyek velem és körülöttem történnek, az egyformaság, amely a gépé és a csend, amely a temetőé. Mi az a Hajmáskér? Egy nem földrajzi hely, ez fogalom. Képzelj el pl. egy indián katona-telepet: megvannak a rendes házak, tisztességes utcák, magában a kaszárnyában villany adja a fényt, van egész rendes fürdő - megvan a civilizációnak minden vívmánya, de maga a civilizáció az van elérhetetlen messzeségben. Itt van aztán az az állandó, az a bizonyossá vált bizonytalanság, ma reggel még úgy volt, hogy 2-3 nap múlva megyek 102 Stary Sambor, ma CrapHÜ CaMÖip (Ukrajna) 103 Novy Sambor, ma CaMŐip (Ukrajna) 104 Markieren: kijelölni 75
