Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata

40 ---------R4 R5 Rj5 R7 RS

10. ábra: A talaj/szubsztrát pH-indikációja

R4: mérsékelten savanyúságjelző növények

R5: gyengén savanyú talajok fajai

R6: neutrális talajok fajai, ill. tágtűrésű indifferens fajok

R7: gyengén bázikus élőhelyeket jelző fajok (sohasem fordulnak elő erősen savanyú talajokon)

R8: mészkedvelő növények

A salakhányók rehabilitációs lehetőségei

A salakkúpok keletkezésük pillanatában csupasz felszínek, amelyeket a környező flóra és fauna tagjai spontán, de nagyon eltérő valószínűségekkel kolonizálnak. E kopár területek szukcessziós folyamatai a sajátos morfológiai, klimatológiai, hidrológiai és szigetbiogeográfiai sajátosságok függvényeként zajlik. A legtöbb esetben a feltételek nem kedveznek a magasabb rendű növény- és állatfajok számára. Ezek csak jóval később képesek itt megtelepedni. Először csak a szélsőséges ökológiai viszonyokat is jól tűrő ún. pionír fajok jelennek meg a hányókon. A spontán megtelepülő fajok többnyire a környék vegetációjának gyomfajai, amelyek nagy egyedszámú, csaknem homogén borítást adnak a hányók lábánál. A nem rekultivált felszíneket a lokális termőhelyi adottságok függvényében, a ruderális élőhelyek gyomfajai kolonizálják, jellegzetes szukcessziós stádiumokat alakítva ki. Tipikus egy rövid pionírszakasz, amelyet egyévesek (Chenopodium- és Aniaranthus-fajok) és igen gyakran a martilapu (Tussilago farfara) tömeges megjelenése jellemez. A következő 5-10 éves szakaszt a kétéves vagy rövid életű, évelő, gyors szaporodásra alkalmas ruderális gyomok (Carduus-, Cirsium- és Plantago-fajok) uralják. Ezután következik rendszerint a pillangós fajok (Trifolium- és Medicago-fajok) domináns szakasza. A művelés megszűnése után 20-25 évvel a szuk264