Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata

Növényfajok vízigénye

Az ökológiai spektrumok közül az aljzat vízellátottságát a Wb értékszámok (9. ábra) fejezik ki. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a szárazságtűrő növényzet (WB: 2, 3, 4,) nagyobb aránya a DK-i oldalt jellemzi (kb. 60%), míg ez az arány az ÉNy-i oldalon mindössze 40%.

A közepesen nedves élőhelyet jelző mezofil fajok (WB: 5,6, 7) aránya az ÉNy-i oldal növényzetében kétszerese (51%) a DK-i oldalnak (25%).

A kifejezetten vízigényes fajok (WB: 8,9,10) megoszlása 8, ill. 21% (ez utóbbi a nád előfordulása miatt!)

9. ábra: A növényzet talajnedvesség-indikátor értéke

WB 2, 3, 4: szárazságjelző és -tűrő növények

WB 5, 6, 7: üde, ún. mezofil termőhelyek nedvességjelző fajai

WB 8, 9,10: Vízigényes, ill. vízi növények

A pH-indikáció

A salakminták pH-ja a laboratóriumi mérések (Stefanovits-Filep-Füleky 1999) alapján savanyúnak, pH = 4,0 körülinek adódott. Ez a savanyúság azonban nem jelentkezik ilyen markánsan a megtelepedett növényfajok pH indikáló értékeiben (10. ábra). Eredményeink alátámasztják azt a régóta jól ismert tényt, hogy a szukcesszió során a növényzet idővel módosítja az aljzat pH-ját. Ennek mértékét üsztázandó, a közeljövőben a humuszos felső szint pH-vizsgálata szükséges.

263