Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata

a rezgőnyár és a nyír 1-2 éves magoncai és kisebb csemeték képviselik. Figyelemre méltó, hogy ezen az oldalon 75 m magasságban csigolyafűz (Salix purpurea) -magoncot találtunk.

A növényzet 80 m magasságig hatol fel a salakkúpon. Ebben a magasságban már mindössze 3 faj: siskanád, martilapu és erdei fenyő magoncok fordulnak elő.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a DK-i oldal vegetációja sokkal fajszegényebb (26 faj), ahol két fűfaj, a nád és a siskanád a domináns, így tájképileg is meghatározó. A felső és az alsó zónában a siskanád, míg a középsőben a nád a domináns és jelentős borítású. Az ÉNy-i oldalon megtelepedett növényzet jóval fajgazdagabb (59 faj), fajkészlete az erdei fajok dominanciája miatt egységesebb. A lejtő alsó részén a fák már elérik a 4-5 m magasságot. A fák a magassággal fokozatosan letörpülnek és felritkulnak. A növényzeti zóna felső 5-10 méterében már csak néhány 10 cm-es csemetéiket, ill. magon- caikat találjuk. Minél magasabban vagyunk a kúpon, annál inkább hasonlít egymáshoz a két ellentétes oldalon megtelepedett növényzet fajkészlete (6. ábra).

6. ábra: Az idősebb kúp északnyugati oldalának növényzete (Virág M. felvétele)

A salakkúp értékelése a növényzet alapján

A meddőhányókon mint új élőhelyeken viszonylag gyorsan megindul a fajok betelepülése a környező élőhelyekről. Ezen a nem természetes módon kialakult élőhelyen a szukcessziós folyamatok, irányok és az alternatív szukcessziós utak vizsgálata, dokumentációja és értelmezése kutatásunk egyik célkitűzése.

259