Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata
Tájökológiai és természetvédelmi szempontból különösen fontos kérdés, hogy fajkészletüket, térszerkezetüket tekintve mennyiben tekinthető természetesnek az itt kialakuló vegetáció, mikor alakulnak ki már a klasszikus értelemben vett növénytársulások, ill. ezek mennyiben lehetnek alapjai egy jövőbeli tájrehabilitációs vagy akár élőhely-rekonstrukciós terveknek. Fenti kérdések megválaszolásához első lépésként a salakkúp növényzetének néhány természetvédelmi és ökológiai szempontú tulajdonságát kell megvizsgálni. Ezek a megtelepedett növényfajok természetességi értékei (SBT), a fajkészlet cönológiai szempontú értékelése (Soc.Chr.), ill. az ökológiai indikátorok közül a talaj pH/talajreakció (RB) és a talajvíz/talajnedvesség (WB) értékszámok értelmezése. A megtelepedett növényzet természetességét vizsgálva elmondható, hogy a salakkúp mindkét oldalán a zavarástűrő természetes fajok (DT) az uralkodók (30, ill. 28%). A gen- eralisták aránya az ÉNy-i oldalon közel kétszerese a másik oldalénak (1. ábra). A természetes gyomfajok esetén fordított a kép (bár a különbség kisebb): a délies kitettségű oldalon 19%, a másikon 15%. Említést érdemelnek még a ruderális kompetítorok (RC), arányuk a DK-i oldalon háromszor nagyobb, mint az ÉNy-in. A kompetítorokat (C) tekintve nincs nagy különbség: 12, ill. 15%. A természetes pionírok (NP) és az inváziós fajok (AC) néhány százalékot tesznek ki mindkét oldalon. Specialista (S), honos idegen (I) és adventív (A) növények mindössze 1-1 fajjal képviseltek az ÉNy-i oldalon. Az EK-i oldalról elmondható tehát, hogy az itt előforduló növényfajok 66%-a zavart, leromlott/degra- dált élőhelyekre jellemző (DT, W, A, RC, AC), míg ezek aránya az ÉNy-i oldalon csak 55%. Okokként az alábbiak feltételezhetők: a kitettség és a donorterületek minősége közötti különbség. A délies kitettségű oldalon elsősorban az abiotikus környezeti tényezők extremitásai, ill. szélsőségei érvényesülnek, amelyek korlátozzák bizonyos növényfajok megtelepedését, ami a fajszámban és a SBT értékspektrumban is tükröződik (7. ábra). 260
