Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata
A növény felvétel eredményei Délkeleti oldal Összefüggő növényzet 45 méter magasságig alakult ki, a transzektben regisztrált fajok száma 26. E fölött még 12 méterrel felfelé is előfordul még szálanként siskanád, de jelentéktelen borításban. A kúp alsó része fajszámban a leggazdagabb, elsősorban a szárazságot és a zavarást jól tűrő növények a jellemzők. Közülük nagy gyakoriságával és borításával kiemelkedik a siskanád. Mellettük - bár csak szálanként - néhány vízigénye- sebb faj is előfordul, pl. a nád (Phragmites australis), sédkender (Eupatorium cannabinum), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara). Felfelé haladva egyre több nád jelenik meg, bár még eléggé letörpült (a siskanáddal kb. azonos magasságban) formában. Megjelenik a transzektben a magas aranyvessző (Solidago gigantea), illetve annak nagyszámú csíranövénye. Ez a növény egyike a Kárpát-medencében gyakori agresszív tájidegen inváziós fajoknak. Ezek táj- és flóraidegen növények, amelyek bekerülve egy élőhelyre, agresszív terjedési stratégiájuk révén gyorsan uralkodóvá válnak. Az élőhely átalakítására és hosszantartó elfoglalására képesek s eközben a természetes szukcessziós folyamatokat gátolják, s ezúton megakadályozhatják azt, hogy a salakfelszínen idővel természetközeli növényzet alakuljon ki (Standovár- Primack 2003). Mintegy 15 m magasságig dominál a siskanád, de egyre több és jobb növekedésű nád jelenik meg. A nádszálakra sok helyütt felfut a ligeterdők jellemző liánja, a komló 5. ábra: Az idősebb kúp délkeleti oldalának növényzete (Virág M. felvétele) 257
