Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata
közeli települések utcáin, kertjeiben. Ebből az esetenként több cm-es vastagságban talajra terülő salakanyagból számos környezetre és az emberi egészségre káros anyag mosódhat ki és a különféle anyagok mozgása, átalakulása, átrendeződése, vertikális és horizontális áthelyeződése történhet meg a különböző szférákba (4. ábra). A salakmeddők felszíne tehát a lerakás befejezése óta (a fiatalabb kúp esetén is több mint 30 év) jelentősen megváltozott. Ez a változás legjobban a lehordódott anyag meny- nyiségével mérhető. Jelentős eltéréseket találtunk ebben a fiatalabb és az idősebb kúp esetén (angyal 2003). Idősebb kúp. A lepusztulás mértékének kiszámításához kivontuk az előzőleg kiszámított össztérfogatból a barázdák összes térfogatát és a csuszamlással lepusztult anyag- mennyiséget. A barázdák összes térfogata az első kúp esetén 2915 m3, ami a kúp egész térfogatának alig több mint 1%-a. A kúp egész felszínéről lepusztult anyag mennyisége 28769 m3, ez a kúp eredeti térfogatának több mint 10,04%-a. Azt mondhatjuk tehát, hogy a barázdálódásból származó lepusztulás mértéke jóval kisebb volt, mint a csuszamlások okozta erózió. Az összes lepusztulás (31 684 m3) a mostani térfogat 11,06%-a. Arányos visszaszámolással ez azt jelenti, hogy évente átlagosan az összes anyagmennyiség valamivel több, mint 0,3 százaléka pusztult le, számszerűen mintegy 1000-1100 m3. Természetesen ez csak egy átlagos adat, csapadékosabb években ennél nagyobb, aszályos években kisebb volt a pusztulás, és a csuszamlások pillanatszerű események lehettek. Fiatalabb kúp. A második kúp esetén a barázdák összes térfogata 7133 m3, ami többszöröse az idősebb kúp hasonló adatának. A fiatalabb kúp esetében tehát ma még jóval nagyobb szerepe van a lepusztulásban a felárkolódásnak, ami érthető is, hiszen ebben az esetben csak az öv alatti terület szenvedett csuszamlásokat, a felső részen a felárkoló- dásé a főszerep. A barázdák nagyságának aránya azonban eltér. Míg a legnagyobb barázdák az első, korábban lerakott kúpon már nem figyelhetők meg, addig a fiatalabb csú- csi részén ezek száma 29. A közepes méretű árkok száma ugyanitt 36, ez már közelít az első kúp adatához (32). A legkisebb barázdák száma szintén majdnem megegyezik (42, illetve 48). Az eltérés oka - mint említettem - az lehet, hogy az első, korábban lerakott salakkúpon előbb megindulhatott a felárkolódás és az azt követő csuszamlás sorozata. A lankásabb felszínen megtelepedett növényzet miatt pedig azóta már nem tudnak igazán mély barázdák kialakulni. Talajosodási folyamatok a salakhányókon A hányók és az erőművi pernyék felületén az időjárási elemek (elsősorban a csapadék és a szél) által jelentősen bolygatott réteg képezi azt a felszínt, amelyből a külső erők hatására bekövetkező aprózódási és mállási folyamatok a kevésbé meredek felszínre betelepült növényzettel együtt új talajféleséget hoznak létre. A kialakuló talajféleség teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik a különböző forrásokból származó és eltérő helyeken lerakott salakmeddőkön. A spontán kialakuló talajok tulajdonságai idővel a tala- josodás folyamatában az egyre erősödő biológiai hatásokra kedvezőbbé válnak. így a hányók felszínén kialakuló talajok minősége, ökológiai értéke is a szélsőséges jellegtől a kedvezőbb felé halad: vízgazdálkodásuk javul, a humuszosodás előrehaladtával táp- anyagszolgáltató-képességük nő. A létrejött antropogén váztalajok tulajdonsága alapvetően a felszín anyagi tulajdonságaitól, a hányó lejtési viszonyaitól és a megtelepedett növényzet minőségétől függ. 256
