Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata

Eredmények és megvitatásuk

A salakkúpok felszín formálódása és az anyagvándorlás mértéke

A salakkúpok jelenlegi formája elsősorban elsődleges alakjuktól, koruktól, a felépítő salakanyag ellenállóképességétől, valamint a külső erők átalakító tevékenységétől függ. A salakmeddőkön a legnagyobb mérvű átalakulást az erős barázdálódások, csuszamlások és a suvadások okozzák. A csuszamlás kialakulásának feltétele, hogy - az elsődlegesen a csapadék miatt kialakult - felárkolódás elég hosszú ideig tartson, ezáltal mély és párhuzamos barázdákat hozva létre (vulkáni kúpokon ún. parasol ribbing: Cotto 1952, oilier 1988). A felárkolódás a későbbiekben dendrikus, ágas vízhálózat kialakulásához vezet. A barázdálódás miatt egyrészt jelentős mennyiségű salakanyag mosódik ki az árkok alsó szakaszában, amely anyag a salakhegyek lábánál eltérő vastagságban szétterül, másrészt a kúp alsó része fokozatosan átnedvesedik és előbb-utóbb elveszti stabilitását, amelyek miatt a salakfelület elveszti stabilitását. így a hányók és salakkúpok eredeti kb. 35°-os meredeksége akár 17-18°-osra is csökkenhet. Megkezdődnek a csúszások, azaz hirtelen jelentősebb anyagtömeg szakad, csúszik le (Szabó 1998). Ez a folyamat a kúpok aljától indul felfelé, kialakítva egy folyamatosan a kúp teteje felé vándorló ún. csuszamlási övét. A gyűrű alatt viszont a stabilizálódott lejtőn már csak szerényebb barázdák tudnak kialakulni, mivel a menedékesebb lejtők lehetővé teszik a növényzet megtelepedését. A lecsúszott anyag pedig nagyobb esőzések alkalmával szétterül a távolabbi területek talajának felszínén, illetve a

255