Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Természettudomány - Angyal Zsuzsanna: Tájidegen elemek – a Salgótarján környéki alakkúpok morfológiai és ökológiai vizsgálata

3. ábra: A salakkúpokról 1988-ban készük légifelvétel (FÖM1)

A salakkúpok növényzetének vizsgálata

Az idősebb salakkúp növényzettel legjobban benőtt két ellentétes - ÉNy-DK - oldalán az aljától kezdődően jelöltünk egy-egy transzektet addig a magasságig, amíg a növényzet felhatolt a kúp aljától a csúcs felé haladva a lejtőn. Ez a hosszúság az ÉNy-i oldalon 80, az ÉK-i lejtőn 45 méternek adódott. A kijelölt transzektek mentén két méter szélességű sávban öt méterenként megbecsültük a jellemző növényfajok dominancia-viszonyait, illetve feljegyeztük a teljes fajkészletet (Simon 2000). Fentiek alapján állapítottuk meg a növénytakaró változásait és ötméteres sávonként a fajösszetétel és a fajgazdagság alakulását. A kapott fajlisták alapján a két oldal növényzetét Borhidi 1993 javasolt módszere szerint elemeztük és hasonlítottuk össze a természetességi értékek (SBT) és a cönológiai csoportok (Soc.Chr), valamint az ökológiai indikátor-értékek közül a talajreakció (RB) - itt helyesebben az üledék pH és a talajvíz, illetve talajnedvesség (WB) indikátor értékei szerint.

A fiatalabb kúpot - nyilván annak meredeksége és fiatal kora miatt - még csak az alsó néhány méteres zónában kolonizálták a növények: elsősorban a siskanád (Calamagrostis epigeios), gyomok és a közeli telepített fenyvesből származó erdei fenyő magoncok és néhány éves csemeték. Fentiek okán ennek a kúpnak a vegetációját még nem vizsgáltuk részletesen.

254