Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „Visszatérsz-é hosszú utadról még, Hozol-é magaddal virágot, violát?” (Gulácsy Lajos nőábrázolása a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyűjteményében)

írásom záró képeként egy picike Női mellképet választottam. Az 1910 körül készült kis ceruzarajz tulajdonképpen vázlat, talán egy későbbi, nagyobb műhöz. A rajzban van valami zavarba ejtő ambivalencia. A témaválasztás tulajdonképpen nagyon is erotikus, a hölgy ruhája szándékosan úgy van gyűrve, hogy láttassa meztelen kebleit, mégsem érezzük azt a szinte fojtó erószt, amely Gulácsy írásaiban sokszor felsejlik, nem látjuk magunk előtt a dé- monikusan csábító Hellay Ibelont, akit így jelenít meg Gulácsy: „Én leborultam lábaid elé, s Te rátapostál nyakamra és mellemre, s szívemet vetted. Igen, szívemet, melyet láncra fűzve, két gyönyörűséges melled közé helyezve, gyönyörködtél vérem csöpögésében, amint hosz- szú sávokban húzódtak le a reszkető csöppök ágyékodon át tested hosszában...”4

A démoni nő helyett, a csábító dekoltázs fölött tétova, bátortalan, nem is különösebben szép arc tekint ránk.

Vázlatosan megformált bal kezének suta mozdulata is a figura bizonytalanságát erősíti.

Csábító és félénk, izgalmas és hétköznapi - a kis mű kettőssége mintha Gulácsy Lajos sorsát idézné - egy extravagáns, különös korban megélni saját extravaganciáinkat s ezt követően a szépség szerelmeseként reneszánsz, rokokó kosztümöket viselve sodródni a skizofrénia kataton állapota felé.

FELHASZNÁLT IRODALOM

SZABADI Judit (szerk.)

1989 A virágünnep vége. Összegyűjtött írások Gulácsy-képekkel. Szépirodalmi

Kiadó, Budapest

4 SZABADI 1989. 159.

221