Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Baráth Anita Carmen: A késő-középkori öv a falképek és a régészet tükrében

ri képeken nem találkozunk. Ha mégis előfordul egy-egy palástékszer, esetleg öv (ld. feldebrői római katolikus templom altemploma, Káin és Ábel alakja;8 a jáki Szent György templom9 és az ócsai református templom Szent György alakja10 stb.) - ezek az ábrázolások nagyon egyszerűek és sematikusak, és meg kellett állapítanom, hogy a 12-13. században ránk maradt falképek az általam vizsgált viseleti kiegészítők megközelítésében semmiféle támponttal nem szolgálnak. De ezt mint negatív eredményt azért fontosnak tartom megfogalmazni.

A magyarországi és erdélyi falképek kapcsán valamennyi ábrázolt ruhakiegészítő ékszerrel foglalkoztam. Négyféle ékszertípus azonosítható az ábrázolásokon, a fej ékszerei, a köpenyt vagy palást összefogó csatok vagy tűk, az öv tartozékai, illetve az egyéb funkcionális vagy díszítő jellegű gombok, gyöngyök és ruhaveretek. Ez utóbbi kategória példái elsősorban gombok, a textilre varrt ruhaveret vagy gyöngy inkább feltételezés szintjén merülhet fel. Csak az öveket vizsgáltam úgy, hogy a történelmi Magyarország teljes területén található freskókat megnéztem,11 tehát ezúttal az övékről beszélek részletesen.

Az öv egyike azon szerencsés viseleti elemeknek, amelyekről aránylag bő forrásanyaggal rendelkezünk régészeti, művészettörténeti és történeti vonatkozásban egyaránt. Viszonylag bőséges a régészeti és gyűjteményi anyag, hiszen az öv a kincsképzés egyik legkézenfekvőbb tárgya, ennélfogva a végrendeletekben és a leltárakban is gyakran szerepel. A viseleti tárgyak között az ábrázolásokon is különleges szerepet kapnak, részletgazdagságukban gyakran elválnak a többi tárgytípustól, ahogy az öv majdhogynem elhagyhatatlan viseleti eleme bizonyos ikonográfiái közegeknek is.12 Legyen az szobor, miniatúra, táblakép vagy falfestészeti emlék, a képi ábrázolásokon az övék kidolgozottsága - még az olyan, a részletek megfestéséhez kevésbé alkalmas technikánál is, mint a freskó - a fegyverekéhez hasonlítható, és többnyire a fegyverzet részeként tartják számon őket a szakirodalomban is. Ez már önmagában feltételezi azt, hogy a praktikusságukon túl valamiféle többletjelentést hordoztak.

Funkció, anyag és díszítés szempontjából többféle övét különböztethetünk meg, de ezek a típusok nem mindig válnak el élesen egymástól. A régészeti és a történeti irodalom is fegyverövről, pártaövről, illetve egyéb, csupán a ruha összefogására alkalmazott övékről beszél, de a régészeti leletek értékelésekor többnyire a lelőkörülmények alapján osztályoznak, mert a pártaövet és a fegyverövet formailag nehéz egymástól elválasztani. A két legérdekesebb kérdés az övék kapcsán a keltezés és a leletanyag hovatartozása, amelyeket a képi források árnyalnak és leginkább bonyolítanak, de jogosan. Néhány példán keresztül ezeket a felmerülő kérdéseket mutatnám be a továbbiakban.

Az övék értékelésénél a régészek többsége a mai napig Gerevich László a csúti temető értékelése kapcsán megfogalmazott eredményeit veszi alapul.13 Ebben fogalmazta meg

8 TÓTH 1974. 30.

9RADOCSAY 1974. 11.

10 TÓTH 1974. 90.

11 Tehát Magyarország és Románia mellett Szlovákia és Ukrajna vonatkozó területeinek falképeit is megvizsgáltam.

12 PL uralkodó ábrázolásoknak, harci jelenetek főszereplőinek

13 Ld. pL HATHÁZI 2004.

206