Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
tésirányú dombság. Felszínének 60 %-a a 200-320 m közötti, közepes magasságú tetőfelszín, az átlagos relief 70 m/km2. A terület nagy részét lefoglaló Ecskendi-hát (tönk) tetőfelszíne és távolabbi környéke lapos, széles felboltozódású, centrális vízhálózatú. A dombság É-i részének legjellemzőbb képződményei a középső miocén helvét slír alól ki- preparálódott andezit-telérek, míg a középső területet alkotó Ecskendi-hát ÉNy-ról DK-fe- lé egyre fiatalabb képződményekből épül fel (DÖVÉNYI 2010: 683-686). A paleolitikus telep az Erdőtarcsától Ny-ra, mintegy 1,5 km távolságra fekvő ÉNy-DK-i irányú, Ny-ra meredeken, ÉK-re enyhébben lejtő, aszimmetrikus dombháton található. A dombhát tengerszint feletti magassága 263,3 m, relatív magassága Ny-ra a Nógrádi (Vanyarci)- patak völgye és ÉK-re, a Tarcsai-patak völgye felé egyaránt 110 méter. A terület DK-i irányban menedékesen lejt. A lelőhely 601 darabos leletanyagának feldolgozását Zandler Kriszüán végezte el (ZANDLER 2008). A nyersanyag-felhasználásban makroszkóposán összesen 12 nyersanyagféleséget sikerült azonosítania. Egyértelműen elsöprő a helyi limnoszilicit dominanciája (93,51 %). A további hazai nyersanyag-féleségek származási területe a Mátra- hegység (Mátraháza-Felnémeti típusú opál, opál), a Bükk-hegység (kvarcporfír, radi- oláriás kovapala), illetve a Zemplén-hegység (Cl típusú obszidián). A Kárpát-medencén kívüli nyersanyagok közül az északi vagy erratikus tűzkő, elsősorban megmunkált darabok formájában (vakarók, véső, retusált penge) történő előfordulása említendő meg. Az iparban viszonylag magas a pengék és lamellák aránya (10,98 %), valamennyi magkő pengemagkő. Az eszközösszetételben a vakarók, vésők, retusált pengék dominálnak. A középső paleolitikus típusokhoz tartozik egy bifaciális kaparó váltakozó retu- sú élmegmunkálással (WGK-technika) (ZANDLER 2008: 53,3. kép 2.) és egy kettős ívelt élű kaparó hátlapi vékonyítással (ZANDLER 2008: 53, 3. kép 1.). A szilánkvakarók, vésők, retusált pengék általános felső paleolitikus típusok. Az egyetlen orros vakaró (ZANDLER 2008: 53, 3. kép 4.) az Aurignacien kultúra jellegzetes eszköze. Más aurignacien jellegű eszköz (hajógerinc alakú vakaró, aurignacien retusú penge, Dufour-lamella) azonban teljességgel hiányzik a leletanyagból. Ugyancsak hiányoznak a Gravettien kultúra jellegzetes eszközei is. Egy hosszúkás alakú, 95x40x22 mm méretű homokkő lelet, morfológiája és a két hosszanti végén meglévő kipattogzási nyomok alapján esetleg retusáló eszköz (retucheure) lehetett. Szükséges azonban megjegyezni, hogy miután a lelőhely közvetlen szomszédságában egy egyelőre ismeretlen kiterjedésű bronzkori (Hatvani-kultúra) telep található, a tárgynak a felső paleolitikus jellegű régészeti anyaghoz való tartozása nem minden kétséget kizáró. A tárgy retucheure jellege csak mikroszkópikus vizsgálattal volna lehetséges, annál is inkább, mert felületének nagy részét nehezen eltávolítható mészkicsapódás borítja. A kevert paleolitikus leletanyag minden bizonnyal különböző kultúrák rövidebb időtartamú megtelepüléseinek nyomaként létrejött palimpszeszt lelőhelyre utal. 2.1.3A. Galgagyörk-Májóka lelőhelykomplexum A Püspökhatvan településtől K-re húzódó nagy kiterjedésű fennsík D-i végén, a Hegyes-hegy (260,6 m) ÉK-i lábánál, a jelenleg erdővel borított Májóka határrésztől DK-re található, ÉK-DNy-i irányban enyhén lejtős területen, 260-290 m tszf-i magasságban helyezkedik el. A Májóka határrésztől egy mély vízmosásos szakadék választja el, amelyben aktív forrás található. Ezen a Májóka felőli oldalon a lelőhelykomplexum relatív magassága közel 100 m. A területtől K-re a Cerina nevű dombhát helyezkedik el, amely eny136
