Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
m/km2. Felépítésében ÉNy-ról DK felé egyre fiatalabb kőzetek vesznek részt. ÉNy-on felső-oligocén homokos, agyagos összleteket találunk, ezt követően alsó-miocén slír- és kavics-rétegsorok, majd a középső-miocén andezittakarók következnek. Az andezitre kisebb-nagyobb foszlányokban lajtamészkő, az alacsonyabb szinteken szarmata mészkő is rakódott. Száraz, gyenge lefolyású terület, kevés aktív forrással (DÖVÉNYI 2010: 680-683). A lelőhely Bér településtől K-re 1 km távolságra, a Szár-hegy tetején, 272,6 m tszf-i magasságban helyezkedik el (5. ábra: 1). Relatív magassága a Bér-patak szintjéhez képest 95-100 m. A lelőhely ÉNy-DK-i irányú hossza mintegy 100-120 m, szélessége 30-40 m. A területen a leletek folyamatosan, de eléggé kis leletsűrűséggel fordulnak elő. A viszonylag közepes mennyiségű, összesen 449 darabos leletanyagban a helyi, feltételezhetően a jobb minőségű, a közeli Buják Rózsás-tetőről származó réteges-táblás megjelenésű limnoszilicit dominál (91,98 %). A limnoszilicit-leletek többségének felszíne viszonylag friss, alig patinás. Csupán a paleolitikus leletek egy részére jellemző az intenzív pat- inásodás. Két darab radiolarit és 6 darab mátrai eredetű limnoszilit-lelet (ebből 4 db eszköz) formájában jelen vannak a regionális nyersanyagok is. A távolsági nyersanyagokat 3 db kvarcporfír és egyetlen erratikus tűzkőlelet képviseli. A leletanyag jelentősebb része technotipológiai alapon felső paleolitikus. A csupán 20 darabos eszközkészletben a szi- lánkvakarók dominálnak, amelyek egy része határozottan aurignacien jellegű, magas- illetve hajógerinc alakú vakaró. Egy-egy magkővakaró (feltehetően újrahasznosított lamella magkő), egyértelmű lamella magkő, véső, kettős kaparó mellett 3 db retusált penge is található a leletanyagban. Az eszközök között 3 db bifaciálisan megmunkált darab is található, egy bifaciális eszköz töredéke cserháti limnoszilicitből, egy levélhegy töredéke kvarcporfírból és egy levélhegy kovakavicsból. Ez utóbbi bifaciális leleteknek a felső paleolitikus leletanyaghoz tartozása nem valószínű. Sokkal inkább a különböző korhorizontokba tartozó paleolitikus leletek keveredéséről lehet szó. Erre Nógrád megye és a Cserhát-hegység területén is több példa van (PÉNTEK-ZANDLER 2013b; ZANDLER 2008; 2010). Négy lelet, 2-2 retusált, illetve völgyeit szilánk fiatalabb őskori, neolitikus benyomást kelt, minden bizonnyal a Lengyel-kultúrába tartozó. 2.1.3.2. Bér-Öreg hegy lelőhely A lelőhely Bér településtől DK-re 1,5 km távolságra, az Öreg-hegy Ny-i oldalában, 200 m tszf-i magasságban helyezkedik el (5. ábra: 2). Relatív magassága a Bér-patak szintjéhez képest mintegy 50 m. A kisebb kiterjedésű lelőhely ÉNy-DK-i irányú hossza mintegy 50 m, szélessége 20-30 m. A kis, csupán 71 darabos leletegyüttes nyersanyaga többségében a helyi eredetű limnoszilicit. Az egyéb nyersanyagokat 6 db kvarcporfír-lelet (1 db retusált meziális pengetöredék és 5 db szilánk), valamint 1-1 db erratikus tűzkőből készült penge és szilánk képviseli. A leletegyüttesben 2 db szilánkvakaró és 1 db retusált szilánk található. A Cserhát-hegység területén több fiatalabb őskori lelőhely anyagában fordul elő 1-1 db, vélhetően „másodlagos” eredetű kvarcporfír. A leletanyag a kvarcporfír-leletek, valamint az eszközök és a pengék tipológiája alapján inkább felső paleolitikus vagy epipaleolitikus jellegűnek látszik. 2.1.3.3. Erdőtarcsa-Daróci-hegy A paleolitikus lelőhely (5. ábra: 3) az Ecskendi-dombság területén helyezkedik el, amely domborzatát tekintve 149 és 321 m közötti tszf-i magasságú, általában DNy-i lej135
