Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája

eredménye. A széles, lapos felboltozású tönkfelületből kiinduló különálló fennsíkrészek ki­sebb mértékű felboltozódásoknak köszönhetők, az egyes redők között található sugaras törések mentén aszimmetrikus völgyek jöttek létre. A terület általános kiemelkedése alól egyeüen fiatal boltozatrész a kivétel, éppen a Galgagyörk-Galgamácsa közötti Csonkás­hegy (233,2 m) lapos fennsíkja (LÁNG 1967:274). A Galgagyörk-Kelemen-föld lelőhely en­nek a Csonkás-hegynek a DNy-i lábánál 205-215 m tszf-i magasságban, egy ÉNy-DK-i irá­nyú lapos dombháton helyezkedik el hozzávetőleg 150x30 m nagyságú területen. A mint­egy 500 m távolságra található Csonkás-hegytől ÉK-i irányban enyhe nyereg (Salamon- mezsgye) választja el. A területet É-ról egy mély, a Galga-völgy felé futó vízmosás határol­ja. A dombhát Ny-ra a Galga-völgy felé eléggé meredeken lejt. Relatív magassága mintegy 60-70 m. A dombhát lejtése K-DK-i irányban Galgamácsa felé enyhe. A lelőhelyről mintegy 850 db régészeti lelet került elő. A leletek nyersanyaga döntő részben kékes-fehér, sárgás-fehér patinás helyi eredetű limnoszilit (hidrokvarcit). A helyidegen nyersanyagokat a kárpáti radiolarit, az obszidián szilánk mellett az erratikus tűzkő képviseli. Egy szilánk nyersanyaga emlékeztet a Mátraháza-Felnémeti típusú opál­ra. A viszonylag nagyobb mennyiségű, összesen azonban csak 23 db formális eszközt tartalmazó leletanyag tipológiailag igen egységes benyomást kelt. Az eszközösszetétel­ben az általános felső paleolitikus típusok, vakarók és vésők dominálnak. A 37 db pen­ge és pengetöredék mindegyike retusálatlan. A nagyszámú magkő morfológiailag igen változatos. Többségük piramidális vagy prizmatikus alakú unipoláris pengemagkő, de található közöttük diszkosz formájú és szabálytalan darab is. A leletanyagban igen ma­gas (90 %) a debitázs-anyag aránya. A közelben található (Galgagyörk-Komárka, Galgagyörk-Meleg-völgy) limnoszilicit nyersanyag-előfordulás ellenére, a lelőhely straté­giai helyzete miatt szinte biztosan kizárható a lelőhely esetleges „műhelyszerű” funkci­ója. A leletanyag technotipológiai megfontolások alapján a Gravettien entitás fiatalabb pengés filumába (Epigravettien) sorolható. 2.1.3. Bizonytalan korhorizontba sorolható, kevert kulturális jellegű lelőhelyek 2.13.1. Bér-Szár-hegy lelőhely Bér település Láng S. osztályozása alapján a Déli-Cserhát K-i szárnya, a Hatvani- öblözet, vagy a Keleti-Cserhát területén, a Dobogó-tető-Bézma-Tepke csoport Ny-i pere­mén helyezkedik el A terület az É-ra elhelyezkedő pásztói Cserhát és a Ny-ra levő Aszód-Szirák közötti dombvidék és a K-re levő Délnyugati-Mátra felszínéhez képest jó­val alacsonyabb, azoktól határozott peremekkel elkülönülő gyengén hullámos felszínű. A Hatvani-öblözet abszolút magassága csak 120-250 m. A dombvidék felszíne egyetlen hatalmas kiterjedésű fiatal denudációs felület. A felső-pliocén emelet végén és valószínű­leg az ó-pleisztocénban is feléledő tektonikus törésekkel a nagyobb, erősen aszimmetri­kus keresztmetszetű, ÉNy-DK-i irányú völgyek mentén - Szuha-völgy, Bujáki-, Bér-, Nógrádi (Vanyarci)-patak völgye - hosszú, keskeny pásztákra szeletelődött szét. A Bér- és Bujáki-patak közötti délkelet-cserháti fiatal denudációs felület É-i, nagyobbik fele erő­sebben hullámos, a patakvölgyek fölé 70-80 m magasságra emelkedő dombvidéket sok korráziós (szélmarásos) és tektonikusán is kijelölt aszimmetrikus keresztmetszetű eró­ziós völgy darabolja fel. Ilyenek Sziráktól É-ra, illetve ÉK-re az Aranykútpusztai-, Csurgópusztai- és Szankópusztai-völgyek. A völgyek meredek oldalán mindenütt felszín­re lép a pannóniai rétegsor (LÁNG 1967: 275-277,289). A fenti terület tágabb értelemben a 160-574 m közötti tszf-i magasságú, völgymeden­cékkel tagolt alacsony középhegység, a Központi-Cserhát része. Az átlagos relief 120 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom