Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
A leletanyagban 52 penge (6,69 %) és 33 formális eszköz (4,25 %) található. A 21 db magkő egy része bipoláris, két egymással szembenálló leütési felszínnel bíró darab. Az eszközösszetétel egészen szokatlan arányú aszimmetriát mutat, az eszközök döntő többsége (formálisan 80 %-a) változatos kidolgozású munkaéllel rendelkező vakaró. Ezek közül néhány darab megmunkálása emlékeztet az aurignacien típusokra (orros, illetve magas, meredek retusú vakaró), de nem felelnek meg a „post-pleniglaciális korú Epigravettien »aurignacoid«” terminológia feltételeinek (KOZLOWSKI-MESTER 2003-2004: 134). A lelőhelyen egy közelebbről nem meghatározható, feltehetően Epigravettien késő paleolitikus telep leletanyagának egy része került a felszínre. 2.1.2.4. Kalló Eresztvény - Puszta-hegy lelőhelykomplexum A lelőhelykomplexum (1. ábra: 11-15) az Erdőtarcsa-Daróci-hegy lelőhelyhez hasonlóan az Ecskendi-dombság területén helyezkedik el, amely domborzatát tekintve 149 és 321 m közötti tszf-i magasságú, általában DNy-i lejtésirányú dombság. Kálló település a hozzávetőlegesen É-D-i irányú Nógrádi (Vanyarci)-patak, az Erdőkürt településtől Ny- ra, a Kő-árok területén eredő és a települést keresztező Ny-K-i irányú Céklás-völgyi-patak és az Erdőkürt településtől D-re eredő és az Alma-völgyben futó kisebb csermely összefolyásánál létrejött öblösödésben terül el. Az Ecskendi-hát DK-i lábánál az ÉNy-DK-i irányban enyhén lejtő 206-240 m tszf-i magasságú partos részt egy lösz mélyút keresztezi. Az ettől Ny-ra eső határrész elnevezése Eresztvény, a K-i részé pedig Puszta-hegy. Relatív magassága az enyhén lejtő É-ÉK-i irányban és a Puszta-hegy alatt eredő Kömrök- patak völgye felé meredeken lejtő D-i irányban is mintegy 60 m. A Kömrök-patak D-i oldalán a Puszta-hegy vonulatával közel párhuzamosan húzódik Verseg település felé, 160-220 tszf-i magasságban a Bikázó-dűlő, amely rézkori kőpenge-leletéről ismert (PATAY 1960). A lelőhelykomplexumba sorolt lelőhelyek, leletkoncentrációk közvetlenül az aszimmetrikus dombhát peremén, mintegy 1200 m hosszúságban, egymástól térben jól elkönülve találhatók. A Puszta-hegyen két nagyobb, hosszúkás, 150x30 m nagyságú lelőhely (1. lelőhely - 1. ábra: 15) és 3. lelőhely (1. ábra: 12) mellett két viszonylag kisebb koncentráció (2. koncentráció - 1. ábra: 14) és 4. koncentráció (1. ábra: 13) található. A 2. koncentráció (30x20 m) esetében minden bizonnyal egy nagyobb kiterjedésű lelőhely É-ÉK-i szélével van dolgunk, itt ugyanis a dombhát pereme a Kömrök-patak völgye felé kiszélesedik, de ez a terület nem áll művelés alatt, így a felszíni gyűjtés itt nem lehetséges. Az Eresztvény határrészen (6. lelőhely - 1. ábra: 11) egy nagy kiterjedésű, mintegy 250x50 m-es nagyságú területen találhatók pattintott kőleletek. A dombhátat változó vastagságú, löszös megjelenésű talaj borítja, így a leletek kiéke- lődése részben egyenetlen, részben igen alacsony a leletsűrűség. Emellett valamennyi koncentráció csupán kevés, azonban lényegileg igen típusos eszközt tartalmaz. Makroszkóposán 12 nyersanyagféleséget sikerült beazonosítani. Az összleletszámot tekintve valamennyi koncentráció leletanyagában a helyi limnoszilicit dominál. Az 1. és 3. lelőhelyek esetében ez 69,6 %, illetve 66,74 %-ot jelent, míg a 2., 4. koncentrációk és a 6. lelőhely esetében ennél jóval nagyobb, rendre 81,70 %, 84,85 % és 88,24 %-ot. A lelőhelyek nyersanyag-felhasználásában ezzel párhuzamosan mutatkozó jelenség, hogy míg az 1. és 3. lelőhelyeken az erratikus tűzkő aránya 15,38 %, illetve 11,02 %, addig a többi koncentráció anyagában ez csupán elhanyagolható, sehol nem éri el a 2 %-ot. Az 1. és 3. lelőhelyek anyagában az erratikus tűzkő magas aránya az eszközök esetén is megfigyelhető (6/13 illetve 9/19, ha úgy tetszik - 50 %). 132
