Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
LINT 2015:60,11. ábra). Ez a jelenség viszonylag elég jól ismert más paleolitikus lelőhelyeken, a távolsági nyersanyagok általában kész eszközök formájában kerültek a telepekre. Az eszközösszetételben a különböző típusú vakarók dominálnak (36,1 %), magas a retusált pengék (16,8 %) és a változatos típusú vésők (16,8 %) aránya. A tompított darabok aránya 8,4 %. Némileg meglepő a számos kaparó (6,5 %) és völgyeit, fogazott eszköz (5,8 %). Mindenképpen megemlítendő egy vállas hegy jelenléte a leletanyagban (BÁLINT 2015: 71, 33. ábra). A szerző szakdolgozatának összegzésében a lelőhelyet egyértelműen a Gravettien entitás idősebb filumába helyezi. Az egyetlen vállas hegy jelenléte alapján nem sorolható Hidasnémeti-Borház-dűlő mellett a Lengyel által vállas hegyekkel jellemzett Gravettien horizontba (LENGYEL 2014). Nagyon életszerűnek tűnik a feltételezés, hogy amennyiben Püspökhatvan- Öregszőlő „műhely(-telep)”, úgy Püspökhatvan-Takács-hegy lelőhely a hozzá kapcsolódó, hosszabb időszakú megtelepülésre utaló telep vagy kisebb leletkoncentrációk ösz- szessége. A lelőhely leletanyag-tipológiailag egységes, homogén benyomást kelt, az eszközök, különösen a vakarók és kaparok gyakran többszöri megújítási, újraretusálási nyomokat mutatnak. 2.1.2.2.4. Acsa-Viszoki-hegy A lelőhely Ácsa településtől mintegy 1,5 km távolságra, D-re, a Cser-völgy DNy-i végében, egy meredek oldalú ÉNy-DK-i irányú földnyelven található 276 m tszf-i magasságban (1. ábra: 4). A nagyobb kiterjedésű, gazdagabb leletanyaggal rendelkező 150x50 m nagyságú koncentráció kiterjedése inkább Ny-K-i irányú. Ettől mintegy 300-400 m távolságra, a földnyelv Ny-i peremén egy kisebb, 100x15 m nagyságú, kevésbé leletgazdag koncentráció is megfigyelhető. A leletkoncentrációk minden bizonnyal valamilyen funkcionális kapcsolatban állhatták egymással. Az utóbbi leletkoncentráció a Cser-völgy fölé meredeken tornyosuló bástyaszerű, előhegyi helyzetével a völgyet, a benne tartózkodó állatok mozgását figyelemmel kísérő vadászati megfigyelőhely-jelleggel bírhatott. A lelőhely D-re és K-re, a Püspökhatvani-fennsík legmagasabb pontja, a Páskom (311,4 m) irányában belesimul a nagy kiterjedésű fennsíkba. A lelőhely 777 darabos leletanyagának feldolgozása T. Dobosi Viola érdeme (T. DOBOSI 2010). A nyersanyag-felhasználásban a közvetlen környékről származó hidrokvarcit-nyer- sanyag a meghatározó (89,9 %). Ennek a Püspökhatvannál tömegesen kibukkanó, pados megjelenésű hidrokvarcitnak a minősége nem egyenletes. A számos inhomogenitást (csigákat, növényi maradványokat) és zárványokat tartalmazó változat feldolgozása rosszabb minőségénél és helyi jellegénél fogva általában elég pazarló. Emiatt a lelőhelyen meglepő a debitázs-anyag viszonylag alacsony aránya. Az egyéb nyersanyagok a radiolarit (6,5 %) kivételével elhanyagolható szerepet játszanak csupán. A radiolarit lehetséges forrásaként a Gerecse-hegység nagy kiterjedésű radiolarit kibúvásai valószínűsíthetők. A kovakavics legközelebbi forrása a lelőhelytől 500 m távolságra, K-re a Kopanyica határrész kavicskibúvásai lehetnek. Az andezit ugyancsak helyi eredetű, a közeli Galgagyörk-Bánya-völgy (Megyerke-patak völgye) területéről származhat. A finomabb szövetű, üveges változat intenzív felhasználását a Galgagyörk-Csonkás-hegy lelőhely igazolja. A lelőhelyen előforduló opál feltehetően a Mátra-hegység területéről származik. Az obszidián tömegében fekete, átlátszatlan, friss törése üvegfényű. Minden bizonnyal Tolcsva-Erdőbénye környékéről származhat (T. BÍRÓ 2008: 19). A leletanyagban van még néhány bizonytalan eredetű tűzkőlelet is. 131
