Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
2.12.2.2. Püspökhalvan-Öregszőlő A Püspökhatvan-Diós lelőhelytől É-ÉK-i irányban mintegy 250 m távolságra, 270 m tszf-i magasságban helyezkedik el az Öregszőlő határrész (1, ábra: 5). Ny-ra meredek hegyoldalak határolják, K-re enyhén, egyenletesen emelkedik a Püspökhatvani-fennsík legmagasabb pontja, Páskom (311,4 m) irányába. 1992-ben került sor 28 m2 felület feltárására. A terasz pereme mentén egy kisebb vízszintes fennsík található. Ennek a Galga- völgyre néző Ny-i peremén hidrokvarcit-nyersanyagkibúvások találhatók a felszínen. A kultúrréteg általában 40-50 cm mélységben jelentkezett. A helyi hidrokvarcit mellett minden bizonnyal ugyancsak helyi eredetű a felhasznált andezit, kvarcit, megkövült fa. Az andezit a közeli Galgagyörk-Bánya-völgy (Megyerke-patak völgye) területéről származhat. A kvarcit legközelebbi forrásai a lelőhelytől 1200 m távolságra, ÉK-re a Kopanyica határrész kavicskibúvásai lehetnek. Kis mennyiségben egyéb, nem helyi nyersanyagok is előfordulnak, mint például a radiolarit és az obszidián. A leletanyag 132 formális eszközt tartalmaz. A legmagasabb a retusált pengék és különböző vésők száma, ezeket a vakarok, kaparók és a csonkított pengék, szilánkok követik. Egy bifaciális darab is előfordul, amely némileg archaikus jelleget ad a leletanyagnak. A lelőhelyet a feltárók a helyi hidrokvarcit-nyersanyag feldolgozására települt nagyobb kiterjedésű műhely egy részének tekintik. A 14C mérés alapján a lelőhely kora 27.700 ± 300 BP (Deb-1901), amely a lelőhelyet a Gravettien entitás régebbi pengés filumába helyezi (CS. BALOGH-T. DOBOSI 1995: 57). 2.1.22.3. Püspökhatvan-Takács-hegy A Püspökhatvan településtől K-re, mintegy 1 km távolságra elterülő Takács-hegy (254,9 m) az Ecskendi-hát kissé összetört, gyenge felboltozódása. A paleolitikus lelőhely a hegy legmagasabb pontjától 250-300 m-re K-re, egy ÉNy-DK-i irányú dombháton helyezkedik el, 275-280 m közötti tszf-i magasságban (1. ábra: 3). A dombhát É-i oldala meredeken fut bele a Cser-völgybe, amelyhez viszonyított relatív magassága 80 m. K-ről mély vízmosásos hasadék választja el az Acsa-Viszoki-hegytől (276,2 m). DK-i irányban belesimul a Püspökhatvani-fennsíkba. DNy-i irányban meredek, vízmosások által szabdalt hegyoldal határolja. Itt a relatív magasság Püspökhatvan településhez, illetve a Galga-völgyhöz viszonyítva mintegy 110-120 m. A területen 2000-2003 között lehetett felszíni gyűjtést folytatni. Ezek során azonban mind mennyiségében, mind összetételében figyelemreméltó leletegyüttest sikerült begyűjteni, amelynek részletes technoüpológiai feldolgozása nem történt meg. T. Dobosi Viola a magyarországi paleolitikus lelőhelyekről írt kataszterében előzetesen a Gravettien entitás korai időszakára helyezte (T. DOBOSI 2005: 72). Az 5785 darabos, 155 db formális eszközt tartalmazó leletegyüttes eszközeinek részleges feldolgozására 2014-2015 folyamán került sor, a lelőhely anyagára vonatkozó adatokat ebből merítjük (BÁLINT 2015). Az összleletek nyersanyag-felhasználásában a helyi limnoszilicit (hidrokvarcit) dominál (96,8%). A további helyi eredetűnek tekinthető nyersanyagok az andezit, az átko- vásodott fa és a kvarcit. Emellett előfordul a feltehetően kárpáti eredetű radiolarit, a mátrai eredetű jáspis és a közelebbről nem specifikált (kárpáti 1 és/vagy kárpáti 2 típusú) obszidián és tűzkő is. Ezek közül az egyéb nyersanyagok közül egyedül a radiolarit (58 db) aránya éri el az 1%-ot. Az eszközök tekintetében az arányok némileg módosulnak, itt a limnoszilicit aránya 90,3 %, a regionális és a távolsági nyersanyagok aránya azonban valamivel magasabb, a radiolarité 3,9 %, a tűzkőé 2,6 %, az obszidiáné 1,3 % (BÁ130
