Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
Az 1985-86-os ásatások során valamilyen sajátos okból nem figyel (hét) tek fel a dombhát területén található jelentős mértékű, nagy mennyiségű gravettien leletanyagra. A Gravettien kultúra leletei többnyire szintén fiatalabb őskori (feltehetően a Lengyel-kultúrába sorolható) leletekkel keverednek. A gyűjtések során a dombháton átmenő földút- tól, illetve az ásatás helyszínétől (1. ábra: 18) Ny-ra egy nagyobb kiterjedésű (3. ábra: 17) és egy ettől térben némileg elkülönülő kisebb leletkoncentrációt (1. ábra: 16) sikerült lokalizálni. A földút K-i oldalán pedig mintegy 400 m hosszan szinte folyamatosan találhatók a gravettien jellegű darabok (1. ábra: 19). A felhasznált nyersanyagok között a makroszkóposán beazonosít (hat) atlan egzotikus nyersanyagféleségek mellett igen számottevő a radiolarit, az obszidián és az erratikus tűzkő felhasználása is. Néhány tipikus gravettien jellegű lelet - többek között egy tompított hátú darab - nyersanyaga is kvarcporfír. Technotipológiai megfontolások (magkövek jellege, nagyméretű pengék jelenléte, az eszközök mérete) alapján ezeknek a nyersanyagoknak egy részét is a Gravettien kultúra hasznosította. Ami tipológiai szempontból figyelemreméltó, hogy a dombháton az összesített leletanyagban szinte valamennyi gravettien hegytípus előfordul. Egy plan-konvex keresztmetszetű levélhegy morfológiai párhuzamai a morvaországi Predmostí lelőhelyen fordulnak elő (ABSOLON-KLÍMA 1977: Tafel 8; 9). Egy erratikus tűzkőből készült pengehegy legszebb párhuzama Pilismarót-Diós lelőhelyen található (T. DOBOSI 2014: 15, 5. kép: 3). Megtalálhatóak emellett a Gravette- hegyek, mikro-Gravette-hegyek és a tompított hátú darabok is. 2.I.2.2. Piispökhatvani lelőhelykomplexum A lelőhelyek a Püspökhatvan településtől K-re elhelyezkedő nagy kiterjedésű fennsíkon vagy annak közvetlen a Galga-völgy felé eső peremén helyezkednek el 210-270 m közötti tszf-i magaságban. A törésekkel előre kijelölt, aszimmetrikus keresztvölgyekkel felszabdalt fennsík egyszersmind az Ecskendi-hát ÉNy-i lábának is tekinthető. A Galga- völgy magasabb teraszai közül a legjobban a lösszel fedett III. teraszok azonosíthatók. A paleolitikus lelőhelyek többnyire ezek területén találhatók. 2.12.2.1. Piispökhatvan-Diós 1990 májusában került sor a lelőhely rövid hitelesítő ásatására (CS. BALOGH-T. DOBOSI 1995: 37-38). Ennek során a Diós-tető terasz peremén 212-219 m tszf-i magasságban több kutatóárkot nyitottak mintegy 55 m2-es területen. Az első in situ leletek általában 80-100 cm mélység között kerültek felszínre. Ezek hidrokvarcit-szilánkok, andezit- és kvarcitkavicsok, továbbá szétszórtan faszén- és okkerszemcsék. 1991 májusában új szelvények nyitásával folytatódott a megkezdett ásatás. A kultúrréteg itt is 80-90 cm mélységben jelentkezett. Megmunkált hidrokvarcit darabokat, faszén- és okkerszemcséket tartalmazott. Az ásatások tapasztalata alapján a lelőhelyre egy 6><4 m kiterjedésű leletkoncentráció jellemző. Az előkerült leletanyagban 74 db formális eszköz került beazonosításra. A különböző vésők dominálnak, a vakarók és kaparók száma azonos, egyébként pedig többnyire általános felső paleolitikus eszközök fordulnak elő. Az ásatás számos jelentős megfigyelést eredményezett, kiderült, hogy a területen nagy kiterjedésű hidrokvarcit-padok találhatók, továbbá hogy a leletek részben az eredeti telep területéről mosódtak le az erózió következtében. 129
