Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
pon a leletanyag az idősebb felső paleolitikumhoz és a neolitikumhoz köthető (CS. BA- LOGH-T. DOBOSI 1991: 97). A paleolitikus eszközök közül a levélhegy, a pengehegy, az orros és hajógerinc alakú vakarok lehetnek kultúrspecifikusak. A levélhegy (ibid.: 107,1. kép: 5) lehetséges analógiái a Szeletien kultúra hasonló eszközei között keresendők. Méretét, megmunkálását és nyersanyagát tekintve is különbözik a földrajzilag legközelebb eső Aszód-Tarackás határrészen talált szórványlelettől (T. DOBOSI 1990: 179, Fig. 2: 10, 183; T. DOBOSI 2011: 75-76). A pengehegy és a vakarók tipológiailag az Aurignacien kultúra idősebb (közép-európai) fázisának nyíltszíni telepein talált eszközökhöz közelítenek. Ezek a típusok a legkorábbi Gravettien kultúra eszközkészletéből hiányoznak (CS. BALOGH-T. DOBOSI 1991: 105). A Verseg-Tatár-domb lelőhely hitelesítésével párhuzamosan a Tatár-domb északi, teraszos lejtőjén is sor került néhány kutatóárok nyitására. Átlag 100 cm mélységben és ez alatt, mészmicéliumos, erősen meszes, száraz löszben in situ fosszilis állatcsontok kerültek elő. 1986-ban az éves feltárás erre a Verseg-Kertekalja lelőhelyre koncentrálódott. A két év alatt mintegy 80 m2 felszín került felbontásra, amelynek során egy paleolitikus megtelepülési folt egy részét sikerült feltárni. A feltárás során négy állatfajhoz (ló (Equus), bölény (Bison), rén (Rangifer tarandus), mamut (Mammuthus primigenius) tartozó meghatározható csontok kerültek elő. A paleolitikus település szórványos jellegűnek, szegényesnek bizonyult, két feltűnő leletkoncentrálódás megerősítette a telep műhelyfunkciójára vonatkozó feltételezéseket. A telepen helyinek tekinthető a hidrokvarcit nyersanyag. A Mátra Ny-i, D-i peremétől (Apc, Gyöngyös) Ny-ra haladva a Galga-völgyben (Galgagyörk, Püspökhatvan környéke) számos elsődleges előfordulása létezik. Az egyéb felhasznált nyersanyagok közül helyi eredetű a kvarcitkavics. Lehetséges forrása a közeli Erdőkürt-Szedmina határrészen található nagyobb kiterjedésű kavicskibúvás. Ennek a geológiai kora a régi nevezéktanban „alsó pliocén szarmata emelet” (NOSZKY 1940: 114), amely az új neogén rétegtani nevezéktanban „felső miocén szarmata emelet Kozárdi Formáció” (HÁMOR 1985: 265). A radiolarit a lelőhelyen kavics, hordalék formájában is előfordul. A különböző változatok közül a májbarna, homogén típusnak két származási helye, a Bakony és a Fehér-Kárpátok is szóba jöhet. A távolsági nyersanyagok közül elsősorban az erőteljes fehér-kékesfehér patinájú, finom szemcsés, homogén, selymes fényű, szürke-sötétszürke színű „északi erratikus tűzkő” emelendő ki. Az adatok mérlegelése után Verseg-Kertekalja lelőhelyet az idősebb felső paleolitikumba sorolta a szerző (T. DOBOSI 1991: 76-77). A Tatár-domb területén 2001-2007 között folytak, 2013-tól kezdődően pedig ismét folynak rendszeres felszíni gyűjtések. Az ezek során begyűjtött leletek egy többezer darabos leletegyüttest képeznek, amelynek régészeti feldolgozása még nem történt meg. A terepbejárások, gyűjtések tapasztalata alapján a T. Dobosi Viola által az Aurignacien kultúrába sorolt leletek, elsősorban a helyi limnoszilicit nyersanyagból készült sárgás-fehér színű, intenzíven patinásodon darabok a felszínen már csak szórványosan jelentkeznek a fent említett magassági pont környékén. A gyűjtések során aurignacien jellegű eszközöket, jellegzetes kultúrspecifikus magas és orros vakarókat szinte alig sikerült találni. Az ásatás területén talált nagyszámú lelet között viszont előfordulnak gravettien jellegű darabok, eszközök is. 128
