Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)

bó Istvánnak és négy emberének) sérthetetlenséget kért, hogy a füleki végváriak se meg ne támadják, se az értékeiket, fegyvereiket el ne zsákmányolják.39

Paris Spankau felső-magyarországi főkapitány egy Kürtössy János nevű kuruc fiatalember biztonságos útját akarta szavatolni Kassára füleki katonák kíséretével. Az Apaffy Mihály közvetlen környezetébe tartozó ifjú Füleken lakó rokonait látogatta meg, és most érvényes útlevéllel rendelkezve el akarta hagyni Füleket, hogy hazafelé indulhasson. Spankau kérésének fontosságát azzal is megerősítette, hogy Koháry ezzel a szolgálattal nagy előrehaladására lehet az uralkodó ügyeinek.40

Kártérítés kérése kuruc pusztításban károsult emberek ügyében

A Habsburg-ellenes felkelők megélhetésüket - bármennyire is tiltották vezetőik és az alkalmi katonai szabályzatok - zsákmányolásból fedezték.41 Különös kedvteléssel és haraggal támadtak rá a királyi szolgálatban megmaradt nemesek és tisztviselők birtokaira, és vették el értékeiket.42 Mivel a császári csapatok nem tudták mindenütt a védelmüket ellátni, értékeik biztonságát szavatolni, illetve a támadás után a rablókat üldözőbe venni, a kurucok könnyedén elvihették a zsákmányt. Az elrablóit holmik és állatok visszaszerzése csak akkor vált lehetségessé, ha véletlenül portyázó végvári katonák akadtak rá a kurucokra, amikre viszont jogos zsákmányként formáltak igényt. A károsult tisztviselők csakis hivatalos követelés és némi jutalom felajánlása esetén kaphatták vissza kurucok által elrabolt értékeiket, állataikat. Koháry István füleki katonái is ragadtak el a kurucoktól olyan javakat, amelyek jogos tulajdonosának való visszajuttatása a főkapitányra hárult.

1673. szeptember 25-én a Szepesi Kamara értesítette Koháry Istvánt Verebélyi János panaszáról. Az enyickei [Haniska, SK] élelmezési biztos Nagyidán [Vel’ká Ida, SK] található házát éjszakának idején alattomban kurucok támadták meg, mikor csak a felesége tartózkodott otthon. A házat teljesen kifosztották, minden értéket elvittek, az összes igás- és haszonállatot elhajtották, közte egy kincstári tulajdonba tartozó ökröt is. Kicsivel később portyázó füleki katonák Miskolc közelében lecsaptak az értékeket és állatokat szállító kuruc oszlopra, és miután egyet megöltek, kettőt pedig foglyul ejtettek a szétrebbenő kurucok közül, mindent hiánytalanul visszaszereztek, ám jogos zsákmánynak tekintve Fülekre vitték. Ezért a Szepesi Kamara

39 uo. N2 16882., Géczy Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Rimaszécs, 1680. november 24.)

40 „...Proximis ad hinc evolutis diebus, unus ex Aula Familiaribus Clementissimi Domini Transsylvaniae Principis Apaffy, Joannes Kürtösy dictus, se aliquos Parentes & Consanguineos Fülökini habere assorens cum Generalatus Passu, ad idem Confmium Fülökiense est profectus. Qui posteaquam propter certas & infallibiles causas, hue desideraretur, eandem Magnificam Dominationem honorifice requiro & rogo, praefatum juvenem statim et eo facto Cassoviam Per Latores praesentium Milites expediát. Siquidem Servitia Suae Mattis hoc exposcerent...” — MNL- OL C 1057. tekercs. N2 654., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Paris Spankau levele Koháry Istvánnak (Kassa, 1674. március 21.)

41 NAGY I.: „Kuruc életünket” i. m. 161.

42 BENCZÉDI László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685). Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 79.

165