Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Komjáti Zoltán Igor: A kuruc–labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várőrség vonatkozásában Koháry II. István főkapitánysága idején (1672–1682)

arra kérte Koháry Istvánt, hogy szolgáltassa vissza az említett értékeket, mivel azok Verebélyi jogos tulajdonát képezik, ám hogy a visszaszerzésükben fáradozó katonák ne essenek el a zsákmány értékétől, és hogy egyben fáradozásukat is illő módon megjutalmazza, az élelmezési tiszt felajánlott számukra 12 magyar forintot, amit azonnal ki is fizet nekik, amint értékei, állatai visszajutnak hozzá. A Szepesi Kamara emellett még kérte, hogy Koháry küldje fel a két fogoly kurucot Kassára erős kísérettel, hogy kihallgatásukat mielőbb megkezdhessék.

Paris Spankau a következő napon kelt levelében megismételte a Kamara kérését. Innen már pontosabb információkat tudhatunk meg az elrabolt, de a végváriak által visszaszerzett jószágról és értékekről. Verebélyitől szeptember 20-án vagy 21-én 24 szarvasmarhát és 6 kincstári ökröt vittek el mindenféle ingósággal együtt. A kassai főkapitány Kohárytól a minél előbbi visszajuttatást kérte, figyelmeztetve arra, hogy ezt kívánja meg tőle az uralkodó szolgálata, valamint a Kincstár érdeke, de a jogot és az igazságosságot tekintetve is ez a helyes. Spankau hozzátette, ha a katonák más, vagy több jutalmat várnának a visszaadandó értékekért, akkor Verebélyi válasza az, hogy ő nem tartozik sem a maga, sem a kincstár állataiért többet felajánlani, sőt még 43

43 „...Querulose & lamentabiliter exposuit coram nobis Egregius Dominus Joannes Verebelyi Suae Maiestatis Sacratissimae Provisor Enyczkiensium, qualiter hisce diebus proxime praterlapsis nonnulli Rebellium clandestine hinc inde in Partibus istis adinstar Pradonum diu noctuque las- sitantium insperate domum suam Nagy Idaiensem invaserint et Consortem ejusdem domi suae depraehansam omnibus substantiis suis & domus suppellectilibus ipsa nuda relicta expilaverint, pecoraque universa una cum benememoratae Suae Majestatis Sacratissimae bobus Allodialibus abegerint, cum ingenti dicti exponentis damno & poéné irreparabili detrimento. Quae pramissa pecora aeque ac alia mobilia distracta & abacta, siquidem a pramentionatis perfides rebellibus, per Milites Praesidiarios Suae Majestatis Filekienses eo turn in Oppido Miskolcz existentium praeter omnem spem eorundem Rebellium duobus e numero illorum interceptis, & uno tru- cidato sint recuperata, et Filekinum abacta, ac derecta. Spectabilem ac Magnificam Dominationem Vestram hisce officiose duximus esse requirendam quatenus ne gravetur compati praerepetiti Provisor tanto damno eadem pecora abacta, & alias res mobiles modio praevio dis- tractas, per antelatos Milites Filekienses una cum bobus Suae Majestatis Allodialibus restitui curare, communi etiam justitia, uniqunque quod suum est restitui dictante, ac ut interceptos etiam illos duos Rebelles hue Cassoviam ad examinandum cum bona securitate adduci curet Dominatio Vestra praetitulata eandem & in eo peramanter requirimus. Quod fatigia toties fato- rum Militum Filekiensium circa recuperationem praemissorum impensa attinet, ad condignam ac solitam duodecim florenorum hungaricalium remunerationem saepedictus Dominus Provisor se promptum offert et exhibet. Quam Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestra intuitu etiam nostri hoc in passu declarandam promptitudinem nos quoque aliis occassionibus stude- bimus reponere. Super quo optatum ejusdem Dominationis Vestra Spectabilis ac Magnifica praestolabimur responsum...” - MNL-OL C 1293. tekercs. N2 15262., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), a Szepesi Kamara levele Koháry Istvánnak (Kassa, 1673. szeptember 25.)

166