Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „A Balaton a természet örömkönnye” (Egry József és a Balaton)
Szó szerint idéztük Egry József vallomását az őt megérintő Balatonról. A zaklatott hangú, nem a magyar helyesírás megszokott szabályait követő megfogalmazás is érzékelteti azt a szinte eufórikus állapotot, hangulatot, melybe az alkotó került az addig csak vonatból látott táj megismerése során. A Balaton „nekem mindent jelent, kiegészítője életemnek” - vallotta. A tó és világa a művész belső vívódásainak, a háborúban illúzióvá foszlott harmónia helyetti új világkép keresésének, a harmóniát tagadó diszharmóniának és a magasabb szintű egyensúly újbóli megtalálásának a színterévé, jelképévé mélyült. Egry ragyogó színvilágú, expresszív művészete, ember és táj kapcsolatának szinte vallásos áhitatú tolmácsolása - a mai néző számára hihetetlen módon - tulajdonképpen jórészt társ- és közönség nélkül maradt a két világháború közti Magyarországon. A fentiekben idézett gondolatokat az alábbiakkal folytatja Egry: „Sajnos támogatóim ebben a világban lényegesebbek nem voltak. Sőt, lépten-nyomon gátló, akadékoskodó, túlhaladott álláspontú megnyilatkozásokkal kellett találkoznom. Egy-két fiatal festő átutazóban föl-fölkeresett - akikben még mutatkozott valami az újabb törekvés, meglátások irányában. A keszthelyiek közt egyetlen egy valakivel nem találkoztam, akit a művészet komolyan érdekek volna, vagy aki engem értékelt volna. ’4 Kállai Ernőről, Bernáth Aurélról, illetve Nagy Istvánról emlékezik meg úgy Egry, hogy meglátogatták őt, a konzervatívabb értékítéletű művészet teoretikusok közül pedig Lyka Károly volt az, aki továbbra is mellette állt. A kortárs szakmai körök viszonylagos érdektelenségéért Egryt kárpótolhatta a többségében baloldali, professzionális, vagy amatőr műgyűjtők, műpártolók érdeklődése, akik közül többen baráti kapcsolatban is álltak a művésszel. Oltványi-Ártinger Imre, a galéria tulajdonos Tamás Ervin és Fruchter Lajos, vagy Cseh-Szombathy László nevét kell itt megemlítenünk. A műgyűjtő gyorsíró dr. Radnai Béla nagyon értékes és mennyiségében is számottevő kollekciót hozott létre gyűjteményén belül a művész alkotásaiból. Nem utolsó sorban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy Mihályfi Ernő jelentős magán- gyűjteményében - a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában - is, a fent említett, belgiumi kikötőt megörökítő kis festmény mellett, Egry József tizennégy alkotása található meg, többségükben grafikák. Prózai foglalkozása volt a sajtnagykereskedő Nagel Józsefnek, akinek feleségéről portrét festett a fiatal Egry, s akivel úgy tűnik, a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot. Erről tanúskodnak a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményében őrzött kisméretű, 1924 körül készült tus önarckép hátoldalán a művész sorai: „Nágel József úrnak tiszteletem és becsülésem jeléül 924II. 20. Kedves Nágel úr. itt küldök egy (rajz) önarcképet - ha nem is fog igen tetszeni azért vegye olyan szívesen mint a milyen szíves és jóindulattal adom ma kaptam meg Rónaitól a dolgaimról készült fényképeket - elég későn - a miket szintén el küldök Berlinbe - mert ezek jók és reprodukciók alá is jobban megfelelnek mint a mit veres csinált. Köszönöm ismételve szíves fáradozásait őszinte tisztelője Egry József 924. II. 22. Keszthely’’5 Ahogy már a korábbiakban is említettük, Egry első kiállítása a Művészházban nyílt meg. Ez az intézmény több volt, mint egy kiállítási épület, művészkollektívaként számos, a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon konzervatívabb irányzataitól távol maradni kí4 Egry breviárium, 138. o. 5 Mihályfi gyűjtemény (K. PEÁK Ildikó, SHAH Gabriella), Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2014., 94. o. 287
