Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „A Balaton a természet örömkönnye” (Egry József és a Balaton)
megemlítenünk, hiszen segít értelmezni a művész átmeneti, útkereső időszakát. A képteret szinte teljesen betölti a kalapos férfi mellképe. A mellkashoz emelt kéz kissé elnagyoltnak tűnik a rajz többi eleméhez képest. A férfi összehúzott szemébe mintha a nap sütne. A figurát kiemelő határozott, erős körvonalakon belül szálkás tusvonások árnyalják a szembenéző, de tulajdonképpen nem bennünket látó alakot. A mű technikai megoldása s a megjelenített figura személyisége között egyfajta ellentét feszül. A határozott, erős körvonalak, a szug- gesztív megformálású figura a kortárs német expresszionizmus s a Sturm und Drang jegyeit hordozza. A mellig ábrázolt, kalapos férfialak alig sejthető mozdulata, leheletnyit félrebillenő feje jóval lágyabb, a szigorúnak tűnő tekintet ellenére szinte elrévedő. Mindez Egry művészi útkeresését, az új, egyéni stílus megtalálásának szándékát jelzi. Körülbelül ebben az időszakban, 1924 körül keletkezett a Kapálok című alkotás. A Balaton-felvidék dombjain meggörnyedve munkálkodó két figura egyébként nem ismeretlen Egry oeuvre-jében. Hasonló témájú, 1916-ban született festményét közli Láncz Sándor Egry albumában. Ott sík vidéken, tanyák között kapál a két figura, a festményt földszínei, a határozott, szinte göcsörtös kontúrok a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában lévő belgiumi kikötőmunkásokat megjelenítő képhez teszik hasonlatossá. Jelen, vegyes technikájú szén és tusrajzon a háttér ritkás fáira még a szerkezetesség, a körbe, illetve háromszögbe szervezett növényi formák a jellemzők. Nyomát sem látjuk még a későbbi, mindent feloldó fények ragyogásának, a víz felett lebegő páráknak. Az erőteljes körvonalakkal határolt robusztus figurák, ívben meghajlott testük a kemény fizikai munka hangulatát közvetítik. 1925 körül készült a Pásztor és tehenek című pasztellkép. A kisméretű, színes rajzon dombos tájban legelésző, vörösesre színezett állatokat, mögöttük egyik karját felemelő figurát látunk. Az erőteljesen satírozott színezés, a szerkezetes formák, a vázlatos, mégis lendületes körvonalak, a körkörös alakzatokba zárt fák szintén még az expresszioniz- must idézik. A képfelületen, a tájban és a dombok mögött megfigyelhető erőteljes fehér satírozás a napsütés, a fény vibráló ragyogását idézi, mozgalmassá téve az egyébként bé290
