Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „A Balaton a természet örömkönnye” (Egry József és a Balaton)
kés, nyugodt történést. A képtér mélységét csupán sejtjük, az előtér figurái lebegni látszanak a dombok előtt. A Hálót vető című, 1927 körül, a szignó szerint Keszthelyen keletkezett ceruzarajz lezárni tűnik ezt a korszakot. A kép témája is egyértelműen a Balaton, a később fontos szerepet kapó fény s a víz fölött lebegő pára helyett még a hálóvetésre készülő, csónakban álló halász monumentális alakja, archaikus, ősi mozdulata dominál a képen. Az előteret uraló tömbszerű, a csónakkal szinte egybeforró alak mögött a szinte végtelenbe vesző víztükröt látjuk, melyet a háttérben, a túlparton dombok ölelnek. E rajzon már, a korábbiakhoz képest nagyobb szerepet kap a tó, a természet, s tágabbá válik a látóhatár. Az 1930-as évek elejétől alakult ki Egry jellegzetes stílusa, ettől az időszaktól datálhatók jellegzetes, a szélesebb közönség által is jól ismert festményei, grafikái. 1930-as szicíliai útja nemcsak művészi tanulmányokat szolgált, Egryt megromló egészségi állapota is a déli táj felkeresésére késztette. Szicíliában festett képein a színvilág erőteljesebbé vált, érzékeltetve a kemény, erős napsütést, a legfontosabb témává a hegyek kúpos szerkezete, a tájban bandukoló apró emberalak lett. A festmények fő témájává a fény vált, amely ezután készült alkotásainak főszereplőjévé lett. A hazatérése után keletkezett műveken kezdetben még jelentkezett a szicíliai élmények hatása. A színek azonban fokozatosan ismét megszelídültek. Egry így magyarázza a különbséget: „Összehasonlítva a szicíliai képeimet a balatoniakkal: ott kalisszaszerű hegytömegek, apárátlan, feketén kéklő tenger szigorúan helyéhez kötve... stb.... Változatlanul ábrázolásra csábító motívumok lépten-nyomon... Nem annyira festői, mint látványosak és egyformák.... A Balatonnak sajátos jelenségei vannak. Opálos színei, párás fényei, ismétlődő vonalritmusai, gyors változásai a misztikus délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig. ”10 10 LÁNCZ Sándor, 97. o. 291