Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: „A Balaton a természet örömkönnye” (Egry József és a Balaton)
heti meg valójában. Én nem a Balatont, hanem annak világát festem"? Alkotásaiban nem egyszerűen a tájélmények rögzítésére törekedett, hanem a Balaton víztükrének megvilágítási és színeffektusait, a lebegő párát és fényözönt kívánta megragadni. Túllépve az egyszeri látványon, az idilli realizmuson, az aktuális látvány impresszionizmusán, Egry a pillanatnyin túli, panteisztikus világot jelenítette meg, a táj atmoszféráját, fény- és színjelenségeinek káprázatos ragyogását is érzékeltetve. Balatoni tartózkodásai alatt, amíg egészsége engedte, sok sétát tett a tó körül - kevesen tudják, hogy horgászott is -, a magába szívott benyomások alapján születő művek azonban mindig műtermében keletkeztek, időt engedve a látvány átgondolásának, átértelmezésének. Ahogy már a korábbiakban is említettük, az egész életre szóló, meghatározó katarti- kus élményt, a munkásságában művészi választóvonalat jelentő Balatonhoz Egry tulajdonképpen egy banális véletlen eredményeként került. Nagykanizsai gyakorlatozás közben a hideg télben befagyott vizesárok jege beszakadt alatta. A lábadozás idejére a badacsonyi hadikórházba került, s ekkor kezdődött egész életét végigkísérő művészi kapcsolata a tóval és környékével. Első - itt keletkezett - művei még magukon viselik előző korszakának tömörebb, zárt formavilágát. „Felszabadítottam a zárt, száraz hatásokat képeimen. Rájöttem, hogy az atmoszféra fénynek uralkodó szerepe van, annyira, hogy mindent átalakít, átformál és a tárgyak benne mozgás által eltolódnak, új formát kapnak stb. Igyekeztem az idegen hatásokat legyőzni és a szép kép csináláson, a szorgalmi munkákon felülemelkedni. Megtanultam a természetnek azt a nyelvét, melyet csak a csodáiéi, fanatikusai értenek - szóval hogy magamhoz jussak, hónapokig foglalkoztam egy-egy érdekes jelenséggel míg emlékben teljesen fel nem szívódott... ’^ A húszas évek elején Egry művészetét még az új, természeti környezet, a frissen felfedezett élmények megismerése és feldolgozása jellemezte. Tapasztalatait 1924 és 1929 között még egyfajta szerkezetes, expresszionista stílusjegyek segítségével összegezte, melyeket az 1930-as évek elejétől váltott fel a fény áradása. Egry Balatonhoz köthető érett művészetének kialakulását, jellegzetes képi világának, stílusának létrejöttét néhány, a Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteményében, a Mihályfi-gyűjteményben őrzött alkotás segítségével kívánjuk érzékeltetni. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a kollekció létrehozója, Mihályfi Ernő - ha nem is olyan mértékben, mint dr. Radnai Béla -, de gyűjtötte Egry József alkotásait, ahogy már a fentiekben is említettük, más összefüggésben jeleztük. A gyűjteményben őrzött alkotások - egy festmény kivételével paszpartúzott grafikák - valószínűleg már a két világháború közti időszakban Mihályfi tulajdonában voltak. Erre utal az a tény, hogy több rajzon ugyanazon helyen szakadás, lyuk látható, melyet láthatóan már évtizedek óta javítottak. Tudjuk, hogy a család Bogár utcai villáját a II. világháború alatt találat érte, s a környéken harcok voltak, így valószínűsíthető, hogy a sérülések az ostrom alatt keletkezhettek. Egry József 1924-ben keletkezett Önarcképét már a korábbiakban említettük, idézve a művön olvasható, Nagel Józsefnek szóló dedikációt. Bár a kisméretű tusrajz Egry balatoni időszakában keletkezett, a tavat a háttérben sem látni, ugyanakkor nagyon fontos 8 9 8 Egry breviárium, 66. o. 9 Láncz Sándor, 69. o. 289
