Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
zőgazdasági művelés hiánya miatt szinte kutat (hat) atlan, másrészt Ringer Árpád korábbi terepbejárási tapasztalatai részben publikálatlanok, így a Sajó-völgyi bábonyien lelőhelyek topográfiai helyzetének megítélése egyelőre bizonytalan. A Legénd-Káldy-tanya település-komplexum topográfiai helyzete talán inkább a Bükk-hegység belsejében található Csokvaomány- Határ-tető, Nekézseny-Határ-tető8, illetve Bükkmogyorósd-Hosszú-bérc lelőhelyek helyzetével hasonlítható össze (7. ábráiig). A lelőhelyeket a Bükk-hegység ÉNy-i részétől a Bán és Szilvás patakok völgye választja el. Ezeknek a patakvölgyeknek a jelentősége azonban semmiképpen nem hasonlítható sem a Galga-völgyhöz, sem pedig a Sajó-völgyhöz. A Határ-tető hegy Nekézsenytől DNy-i irányban van, Ny-ról a Kismező puszta, DNy-ról Lénárddaróc település, É-ról az Eger-Putnok vasútvonal határolja. Az egyik leletkoncentráció közvetlenül a hegy tetején a háromszögelési pont körül terül el 407 m tszf-i magasságban. A hegy É- i és ÉNy-i irányban enyhén lejt, számos, a hegyoldalt intenzíven feldaraboló vízmosással. A három völgy érintkezési pontjában elterülő Határ-tetőnek nincsenek nehezen megmászható lejtői, a telepek minden oldalról könnyen megközelíthetőek (ROZSNYÓI 1963:69). A Bükkmogyorósd településtől DNy-ra elterülő, ÉK-DNy-i irányban húzódó Hosszúbérc dombhát fekvése hasonló a Nekézseny-Határ-tetőéhez. Enyhe, minden oldalról könnyen megközelíthető lejtők jellemzik, a telepet három oldalról víz veszi körül. Legnagyobb magassága 387 m. A hegy K-i és ÉK-i oldalai kavicsosak, a felfelé vezető dűlő- úton is gyakori a kavics-előbukkanás, itt az erózió lekoptatta a humusz-takarót (ROZSNYÓI 1963:73-74). Noha Rozsnyói M. valószínűsítette a kavicsnak mint kőeszköz nyersanyagnak a felhasználását, ennek nyoma a régészeti leletanyagban nem található. A lelőhelyek leletanyagának részletes elemzését, revízióját Zandler Krisztián és Béres Sándor végezték (2011,2014). A nyersanyagfelhasználásban a helyi eredetűnek tekintett, de ismeretlen származási helyű hidrok- illetve limnokvarcit mellett a kvarcporfír jelenlétét hangsúlyozzák. Megállapításuk szerint, a kultúra-specifikus leletek, bifaciális eszközök, levéleszközök alapján az anyagok a Micoquien-Bábonyien, esetleg a Szeletien kultúrába sorolhatóak. 5. Vanyarci típusú ipar A Vanyarci típusú ipart Markó András posztulálta a 2004,2005 és 2007 során részlegesen megásott Vanyarc-Szlovácka-dolina 5. számú lelőhely és közvetlen környezetének leletanyagát ismertető munkáiban (MARKÓ 2007; 2009; 2011), legutóbb pedig doktori disszertációjában (MARKÓ 2012). A névadó Vanyarc település geográfiailag a Déli-Cserhát területén, az Acsa-Szirák közötti mintegy háromszög alakú terület Ny-i szárnyán helyezkedik el. Ez a terület egy nagyjából féloldalasán kiemelkedett tönk részlete, amelyik a Galga menti egyenletesebb magasságú (290-320 m) pászta kivételével DK felé nagyon lankásan lejt. Amíg a Galga felé -150 m-es reliefenergia mellett csak néhány rövid eróziós völgy mély bevágása húzódik, addig DK felé a Vanyarci-völgyben, a Saj-völgyben hosszú, kis esésű, gyengébben bevágódott, konzekvens, a térszín általános lejtésének megfelelően kialakult, többnyire 8 Ez utóbbi két lelőhely nagy valószínűséggel azonos egymással 229
