Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Galcsik Zsolt: Országos Rákóczi-ünnepség Szécsényben 1905-ben
Az október 5-én tartott ülésen jelentették be, hogy a bál költségeinél túlkiadás jelentkezett.18 A szécsényi ünnepséggel még hivatalosan nem záródott le a Rákóczi megemlékezés. 1906. október 12-én arról döntöttek, hogy Stetka Gyula festőművésszel 2000 korona tiszteletdíjért megfesteük II. Rákóczi Ferenc fejedelem életnagyságú képét a vármegye díszterme számára, és ennek költségei is a rendezvény részét képezték.19 Az alispán 1906. május 15-én bemutatta az ünnepély költségeire vonatkozó számadások egy részét, majd október 22-én a részleteset.20 A Számvevőség ellenőrzésével elkészítette a végleges számadását: 25.934 korona 50 fillér kiadás jelentkezett, 23.673 korona 04 fillér volt a bevétel. 2261 korona 46 fillér volt a túlkiadás. Ezt a millenniumi alapból fedezték, szintén innen történt a különvonatok utáni összeg rendezése is. A lovas bandérium megszervezése és szereplése Az ünnepség látványossága volt a lovas bandérium felvonulása, amire külön bizottságot is létrehoztak. 1905. május 7-én tárgyalták meg a bandérium ügyét21, szervezése eleinte nem ment egykönnyen. Erre utal a Vármegye Levéltárának az 1905. évi ügyirataiban megmaradt, a „Rákóczi-emlékbál iratai” elnevezésű csomóban a bandériummal foglalkozó néhány levele.22 A parancsnokok kiválasztása nem volt egyszerű a bizottság számára. Elsőként báró Buttler Ervinre, nándor-kelecsényi birtokosra gondoltak, aki az 1905. július 16-án kelt levelében mondott nemet a felkérésre; „Bandérium vezetését el nem vállalhatom: Nem pedig azért, mert sem a bvasok összeállításához, sem pedig a vezetéshez nem értek, miután én katona nem voltam, s így sem az egész Bandériumot, sem pedig magamat blanírozni nem szeretném. Oda mindenesetre olyan valaki volna felkérendő, aki katona volt és érti a dolgát. ” Parancsnoknak kérték még fel Kisterenyéről báró Solymossy Jenőt, de ő sem vállalta. Báró Nyáry Albert pilinyi birtokos a következőket írta; „Mint tartalékos tiszt idáig representionalis ünnepségekre katona ruhában mentem, s épen ezért nem is volt szükségem magyar díszre. Most pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez alkalomra csináltassak magamnak. Az az ajánbtt ruha pedig nem feblne meg az ízlésemnek. ” Török Béla rappi birtokos pedig ló hiányára hivatkozva mondott nemet. Végezetül Dióssy Aladár varbói birtokos vállalta el a megtisztelő felkérést. Az iratcsomó tartalmaz egy kimutatást a felkérések elfogadásáról, innen tudjuk meg, hogy összesen 30 személy lett megkeresve, és hatan vállalták el e tisztséget: Dióssy Ala18 NML MNL IV. 402. 31. köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), 1905. 10. 05. 12.801/1905/672. jkv. szám. 19 NML MNL IV. 402. 32. köt. (1906. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), 1906. 10. 12. 16.826/1906/837. jkv. szám. 20 NML MNL IV. 402. 32. köt. (1906. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), 1906. 05. 15. 24.292/1905/290/1906. jkv. szám. valamint 1906. 10. 12. 14.241/1906/1022. jkv. szám 21 LV. 26. évf. 19. sz. 1905. 05. 07. 3. p. Rákóczy ünnepély., NLHH. 33. évf. 18. sz. 1905. 04. 30. 2. p. Rákóczy ünnepély., Uo. 20. sz. 1905. 05. 14. 4-5. p. II. Rákóczy Ferencz emlékünnepély-bizottság ülése 22 MNL NML IV. 531/a. (Nógrád-Hont Vármegye Levéltárának iratai) A Rákóczi-emlékbál iratai, 1905. 199
