Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
1938-ban a salgótarjáni piacon hallotta Dornyay egyik tanulója, hogy az ehető mezei sóskát egy bárnai piaci árus nevezte „rekenő”-nek. Mátraszelén és Homokterenyén a sóska felmagzott szárát hívják így. Az ehető gombák közül a legnépszerűbb a Salgótarján vidékén mindenütt igazinak nevezett Boletus edulis. A keserő gombát (Lactarius piperatus) meg szokták sütni takaréktűzhely vaslapján, megsózzák és úgy eszik. A keserűgombához hasonló herécsik gombát forrázva eszik, de nem sokan. Ezt a Karancson hallotta Dornyay az ott gombázó emberektől. A mérgező gombák közül nagylábó a légyölő galóca elnevezése Vizsláson. A népies elnevezés találékonyságát méltatta Dornyay a füst gomba (Calvatia maxima) Salgótarján, Öreg Józsefi bányatelepi megnevezése kapcsán. „Bizonyára azért „füst” gomba, mert fekete spóra-tömegeit füst alakjában (mintegy füstölve, füstölögve) bocsátja ki a levegőbe. Épen ezért igen találó elnevezés. ” A népszokásokkal összefüggő népies növénynevek között az Ipolyvölgyben és Vízválasztón is a bórfa vagy bórfenyő (Pinus silvestris) néven ismert fenyőt nevezi meg. A palóc legény a kalapjába búrágat, búrt v. búrfa-ágat tűz téli mulatságos időben rozmaring helyett. Dornyay másik nagy szerelmére, a helynévkutatásra is találunk adatot a népies növénynevek között. Bocfa, Bodzfa (sambucus) bodzafa. Salgóvár alatt van a Bodzfáskút, amelyet az ott növő bodzafáról neveztek el. Salgótarján és környéke gyógynövényeire, ehető gombáira, népi elnevezésükre kiváló forrás Dornyay egyik tanulójának az 1939.évi októberi salgótarjáni vásárról készített fogalmazása. A fogalmazás egyben a tanár úr által közvetített ökológiai szemléletre történő nevelés hatékonyságát is híven tükrözi.25 „A vásár 1939. október 16-án hittan óra helyett kimentünk a nagyvásárra. Nagyon sok ember volt. Az emberek vagy gyalog jönnek be a közeleső falvakból vagy kocsin a messzebbesők- ből A legtöbb kocsi: Endrefaíváról Rimaszombatról Árokszállásról Ságról Ságújfaluból Lükéről Zabáiról Cetedről Tajtíból Zagyvarónáról stb. községekből jött be. A kocsi-piacról a vasúti aluljárón át a Főtérre értünk. Az aluljáró mellett egy idős néni árulgatott gyógynövényeket, amelyek a környéken vannak. Árult: Hársfa, Kamilla, Kökörcsin, Fodormenta, Útifű, Fehérüröm, Ezerjófű, Bodzfa, Repik (apróbojtorján), nevű növényeket. Azután megnéztük a mezőkövesdi szép hímzéseket, majd a gombapiacra mentünk. Mivel későn mentünk, már a legtöbb gombát eladták. Még volt: Igazi, őszi csupros, kozák, harmat, nyíri szépé, disznószepe, csiperke, galambgomba. Innen a tollpiacra mentünk. Itt árulták a házilag készített színes szőnyegeket, szép csipkéket. Itt is megjegyeztünk néhány adatot mégpedig a toll kg-ja 8 P, kenderkóc kg-ja 1 P, csomója 5 P. Innen a Kassai soron keresztül az iskolába értünk, megrakodva szép látványokkal és adatokkal ” Salgótarján, 1939. X. 17. Urban Zoltán gimn. III. o. t. Dornyay madártani munkássága nem öltött testet nyomtatásban megjelent írásműben. Ennek ellenére a jegyzeteiben fennmaradt madártani megfigyelései igen haszno25 DORNYAY 1936. 3. - Nógrád vármegye népies növénynevei. DBM DT Ltsz: 681/1966. - ZSU- POS 2007. 203-208. - A vásárra: DBM DT. Ltsz: 691.66. 149
