Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
sak. Dornyay - tanítványai segítségével is - figyelemmel kísérte a költöző madarak vonulását, a csonttollú madarak februári érkezését, a szalonkák - többnyire márciusi vonulását, a gólyák és füsti fecskék érkezésének és elköltözésének idejét. Számon tartották az első füsti fecskék megjelenését és a tavasz hírnökeinek hangját, a kakukkszót és a fülemüle hangját, az első sárgarigó füttyöt. Dornyay gyakorlatilag Salgótarjánba kerülésétől, tehát 1923-tól foglalkozott a szalonkavonulási adatok gyűjtésével. Bizonyítja ezt a Salgótarján polgármesterétől, Förster Kálmántól 1927. március 12-én kapott levél. Eszerint március 7-én 1 szalonkát láttak. Alátámasztja ezen adatot Dornyaynak a Madártani Intézetnek 1934. március 13-án küldött levele, amelyben ő maga jelzi: „Mint minden évben, így az idén is örömmel értesítem, hogy a szabnkák már megérkeztek Salgótarján vidékére, bár magában városunk területén még tudtommal nem láttak. így 1934. márc 6-án Homokterenyén láttak 5-6 drb-ot É felé húzni, márc 5-én pedig Zagyvarónán 2 drb-ot láttak húzni. Végül Salgótarján mellett Inaszón 1934 márc 10-én este 6-kor. ” Dornyay a hírlapokból gyűjtötte az országos szalonkavonulási adatokat is. így újságkivágásai között találjuk a Magyarság 1932. III. 20-i számából a Még csak várják a szalonkavonulást című cikket. A cikk végén pedig az intézet felhívását: A madártani intézet (Bp. II. Hermann Ottó út 15.) ezúttal is kéri a szalonkavonulási adatok minél nagyobb számban való közlését.26 Dornyay gyűjtötte a madárvilág újdonságairól, ritkaságairól szóló tudósításokat, különösen, ha azok Salgótarján környékéről származtak. Ezért tartotta fontosnak kijegyzetelni dr Émik Gyulának a Természet 1931. évi XXVII. 13. számában megjelent cikkét. A magyar fauna új madarát, egy hosszú s piroscsőrű havasi varjút (Pyrrhocorax pyrrhocorax L) Salgótarján környékén lőtték 1928/29 igen szigorú telén, (nem tévesztendő ösz- sze a rövid-és sárgacsőrű havasi szajkóval!) Émik, mint az első és egyetlen példányt a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedte át. Dornyay a Madártani Intézet gyűjteményét is gyarapította. 1937 októberében a gimnázium udvarán egyik diákja talált egy villanydrót által elpusztított énekes rigót, amelyet Dornyay beküldött az intézetnek, amely gyűjteménye számára preparálta. Jelkép értékű a Pécskői Bazaltbánya Rt. Üzemvezetőségének a Chorin Ferenc Reál- gimnázium Igazgatósága részére 1928. márc 7 -én küldött levele. „A gimnáziumi szertár gyarapodására élve küldünk egy Pécskőn foglyul ejtett baglyot. A tudomány hajlékának: a tudomány symbolnmát. ” A kőbánya vállalat már nem először gyakorolt gesztust a gimnázium részére. Egy évvel korábban a Pécskőről származó régészeti leleteket adományoztak a gimnázium gyarapodó szertárának. Dornyay felhívása Salgótarján és környéke pusztuló értékeinek megmentésére, továbbá a középiskolai tanulóifjúság szemléltető oktatásnak előmozdítására tehát nem maradt visszhang nélkül. Mint ahogyan nem maradt visszhang és eredmény nélkül Dornyay Béla salgótarjáni madártani munkássága sem. 1942-ben a Magyar Királyi Madártani Intézet Dr. Dornyay Bélát a magyar madártan területén végzett buzgó és eredményes működésének elismeréseként rendes megfigyelőjének nevezte ki.27 26 Biológiai feljegyzések i. m. - Madár-és növénytani megfigyelések Salgótarján és vidékén. DBM DT Ltsz. 658/1966. 27 Biológiai feljegyzések i. m. - CS. SEBESTYÉN 2009. 11. - Dornyay oklevele. DBM DT Ltsz: 692/1966. 150
