Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
maga mondta, írásaival igyekezett a „tanítás és honismertetés körébe vágó tudományos munkásságot" kifejteni. Mottójának Cassiodorus VI. századi római államférfi és történetíró egyik gondolatát választotta, amelyet első írásától fogva alkalmazott. „Turpe est sua in patria peregrinum esse. ” Nem szép dolog az, ha saját hazádban idegenként jársz. Valószínűleg ez a gondolat is segítette saját jelmondatának kialakításában: „Honismerettel - honszeretethez!” Dornyay saját jelmondatának megalkotása után a két jelmondat nem ritkán együtt szerepel műveiben, pl. a Salgó-várrom és az alatta fekvő Salgó- menedékház, vagy a Zagyvapálfalva „Pusztatemplom”-ának középkori régiségei-ben.24 Dornyay Nógrád vármegye népies növényneveit tartalmazó cédulái elsősorban Salgótarján és környékére vonatkoznak. Érdekességük, hogy a növények népi megnevezése mellé Dornyay a használatukat is feljegyezte, így találhatók köztük a népi orvoslással kapcsolatos gyógynövények, fűszernövények, az eszközhasználatra, vagy a népszokásokra utaló növények. Florisztikai tanulmányában Dornyay megjegyzi, hogy Nógrád megye első monográfusa, Mocsáry Antal jegyezte le, „hogy a hegyeken és kősziklák között, sőt a mély völgyekben is nevezetes, hasznos és ritka orvosi plánták, fák és gyökerek vannak, mint pl a szécsényi határban van Kálmusz (Acorus calamus), Ranunculus pedatus, Hesperis inodora et runcinata, Linum hirsutum et flavum is. ” A népi orvosláshoz kapcsolódó népies növénynevek közül Dornyay a Salgótarján környékén cinadóriának nevezett vérehulló fecskefüvet (Chelidonium május) említi. Mátraszelén és Homokte- renyén gyökeréből orvosságot főznek sebre. Homokterenyén hashajtónak is szedik. Darmol és Astin hashajtónak szedett egy autós 30-40 métermázsát is. Fűszernövényként hozza a vidéken csombordnak hívott csombor-mentát. Strébeli János karancsi kápolnaőr szerint apró növésű, rózsaszínű virágú, június-szeptemberben virágzó növény. Igen jó tea készül belőle. Néhol még húslevesbe is teszik. Ujjak között összemorzsolva, kellemes szagú. Az eszközhasználatra Dornyay a fekete gyűrőnek - Viburnum opulis? - nevezett fát említi. 1938 májusában, „mikor ár. Viski Károlyt vártam a Salgó Menedékházba és érte mentem az eresztvényi vasúiig, az Ökörkő forrás kútja közelében „fekete gyűrő” nyalábot gyűjtő parasztlegénytől vettem el egy ilyen hajtást. ” Dornyay a legtöbb adatot a táplálkozással összefüggő növények, gombák népies elnevezéseire találta. A Salgótarjánba és környékére érkezett krajnai bányamunkások itteni elnevezését viseli magán a gyermekláncfűből (Toraxacum offidale) készített gráner saláta. A gyermekek táplálkozásában korábban igen fontos szerepet töltött be az erdő. Az erdőjáró gyerekek, de a felnőttek is szívesen fogyasztották egyes fák nedvét. A palócok a nyírfa tavaszi megfúrása után kifolyó édes nedvet viricsnek hívták. Dornyay sal- góbányai tanítványa szerint édes, sárgás színű leve van a nyírfának. Az erdők-mezők egyik legfinomabb késő őszi vadnövényét, a kökényt (Prunus spinosa) Salgótarjánban és vidékén kikinnek mondták. A vadrózsa fiatal hajtását Zagyvapálfalván szalonkának hívják, és meg is eszik. Forgách-bányatelepen az akác, szeder fiatal hajtását is így hívják. A palócok egyik jellegzetes táplálékuknak az Isten-gyalulta tök nevet adták. Az adatot Ragyolcon gyűjtötte egyik tanulója, aki szerint ha a tököt forró vízbe teszik, úgy lemezekre esik szét; ezért hívja a nép Isten gyalulta töknek. Téli főzeléknek eszik meg, magva fekete, hosszúkás tojásdad alakú. Mátraszelén tökkáposztát gyalulnak belőle. 24 Vegyes töredékek. DBM DT Ltsz: 691.66. 148
