Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
, Vlű-lpZ Dornyay megállapítása szerint ezek elenyészően csekély részét tették Salgótarján növényzetének, ezért bizakodik, hogy „talán nyűik még alkabm egyszer a teljes flóra-katalógus összeállítására is? Annál is inkább megvan erre a remény, minthogy végre már a botanikusaink is felfedezték az eleddig szinte ismeretlen Salgótarjánt, amennyiben az idén egyszerre két kiváló magyar botanikus is meglátogatta és részben be is járta, növénygyűjtés és fbrisztikai tanulmányok elvégzése céljából városunk szép környékét. ” 1936 pünkösdjén Dornyay kalauzolta Béréi Soó Rezső botanikus professzort Salgótarján környékén, aki a Mátra flóráját tanulmányozta. 1936 júniusában pedig Boros Adámot segítette növényföldrajzi adatok gyűjtésében a Pécskőn. „Mindkét munka nemcsak a magyar botanikai irodabmnak lesz dísze, de egyúttal Salgótarján kultúrhistóriájában is jelentős értékeket fog képviselni!”- lelkesedett Dornyay. Dornyaynak az összegzéshez gyűjtött jegyzetei igazi meglepetést is tartogatnak „ ’ , ° T ,, , . Dr. B. DORNYAY: PLANTAE HUNGÁRIÁÉ EXSICCATAE számunkra. Jegyzetfüzeiében a fodros be- -p . , 3 „ kaszőlő préselt példányát is megtaláljuk a 1 gcIqti cvisftns- T, Dr. B. Dornyay: Plantatae Hungáriáé VeA««, Exsiccatae gyűjtő céduláján. Megjelent florisztikai írásában jelzi, hogy a Potamogeton crispus azelőtt nem élt az acélgyári hűtőtóban. 1935 nyarán azonban a Salgó várától kissé É-ra fekvő elhagyott szénbánya tócsájának vizét földalatti csöveken idevezették, hogy vele a hűtőtó vizét gyarapíthassák. A csöveken át azután letépett hínársarjak kerültek a tóba, és Dornyay gyűjtő cédulája a fodros békaszőlőről ott elszaporodtak. 21 Dornyay növényfenológiai gyűjtéseit tanítványai is segítették. A tanári pályája első állomáshelyén, 1912-ben a rózsahegyi gimnáziumban a földtan tanításáról vallott nézeteit kiterjesztette a többi általa tanított tantárgyra is. A természetben való közvetlen megfigyelés, mint a legkönnyebben elérhető szemléltetés volt tanításának vezérfonala. A szemléltető oktatás így tanári módszereinek egyik legfontosabb kellékévé vált salgótarjáni működése idején is. A természetrajz tanáraként a gimnázium kis szertárát különféle szemléltető eszközökkel töltötte fel. Növények, madarak, kisebb állatok preparátumai segítették a tantárgy jobb megértését, amelyeket környékbeli kirándulásain gyűjtött, illetve tanítványaival közösen szedett össze. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az órák a tanulók által gyűjtött növények megbeszélésével kezdődtek. A szemléltetés pedig élő és herbáriumi szárított példányok alapján történt. A természetben közösen gyűjtött növényekből összeállították Salgótarján és környéke herbáriumát. „1934. ápril 27-én du. Koncz Lajos és Molnár István V. o. tanulókkal felmentem gyalog Salgóvárba botanizálni. Sok növényt gyűjtöttünk, voltunk a Bodzfáskútnál is. ” így nem volt véletlen, hogy Dornyay biológiai feljegyzései között ott találtuk tanulóinak megfigyeléseit az első tavaszi növények kihajtásának, virágzásának d. t> * ■ Alt. s. m. met. ca: 21 DORNYAY 1936. 6, 11-13. - Salgótarján flórája Dornyay Béla egyéb jegyzeteivel. DBM DT Ltsz: 598/1966. 146
