Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
de 1924 őszén nagy örömömre szép számmal találtam az Eresztvény bazaltbánya alatti erdei réten... ” Ebben az írásában az addig általa itt megismert 17 virágos növényfajt és 6 gombafajt sorolt feL A Karancs kedves flórájából kiemelte a tavaszi hérics (Adonis vernalis) virágait a Ceberna völgy torkánál, a forrás környékén óriási számmal növő csilla (Scilla bifolia) égszínkék és a tavaszi kankalin (Primula vernalis) kénsárga virágait. Salgónál a bársonyos levelű piros mécsvirágot emelte ki, „mely oly nagy mennyiségben virít vidékünkön, hogy pl a Petőfi emléktábla leleplezésén a búzavirággal együtt bőven futotta belőle a sok virágfüzér készítésére. ” A hóvirág pusztulást feltűnőnek tartotta, amely már csak a Pécskőn volt található. Felfigyelt a tölgyfákon élősködő levélhullató fakin (Loranthus europaeus) tömeges jelenlétére. Néprajzi megfigyelésként rögzítette, hogy a növény ragadós, sárgazöld bogyóiból készítették a madarászok a lépesvesszőt. Dornyay minden alkalmat megragadott a természet, az erdő csodás szépségének érzékeltetésére, florisztikai adatok rögzítésére. Az MKE Salgótarjáni Osztálya Karancs- kápolnánál elhelyezett Emlékkönyvében elragadtatással fest képet a tavaszi erdőről. „Nagypénteken (1934.március 30) jártam a Karancson, tele volt virágzó csillával (Scilla bifolia). Ma csak egy néhány virított már belőle, de annál több volt a nagy virágú, illatnélküli ibolya. Az idő sajnos szeles borús volt, de az erdő csodás szépségű, a bükkfák már egészen zöldek. Pintyőke, fülemüle, kakukk szavától hangos az erdő. ”20 Növénytani kutatásait összegezve feltérképezte a Salgótarján és vidékével foglalkozó florisztikai irodalmat Borbás Vincétől Kunszt Jánoson át Hulják Jánosig. Florisztikai munkájában Borbás Vince Salgótarján és környékéről megjelentetett irodalma kapcsán idézi Borbásnak a tiszafáról (Taxus baccata) szóló írásában megjelent babonás szokást. Teschler György körmöcbányai tanár szerint Inaszón és Salgótarjánban élt az a szokás, hogy a tiszafa ágát szentelt vízbe mártották, és a halottat meghintették vele, különös erőt tulajdonítván a tiszafának. Hulják János perecesbányai igazgató-tanítóval, akit rokoni kötelékek fűztek Zagyvapálfalvához, feltehetően személyesen is találkozott, amint az levelezésükből kiderül. 1933 decemberében Hulják küldött is Dornyaynak 50 lap többé-ke- vésbé érdekes növényt, és a személyes találkozás reményében kérte Dornyayt, hogy tegyenek egy téli kirándulást a Karancs vagy a Várhegy környékére. A levélben Hulják értékes florisztikai adatot is közöl. „Ott a környéken florisztikailag nagyon sok tennivaló van. Borbás sok rózsát említ onnan. Nagyon érdekes adat a Rosa Holubyana Frigyesaknáról”. A lehetséges találkozásról Dornyay válaszlevele tudósít, amelyben a köszönet mellett a közös kirándulásba is beleegyezik: „karácsonykor okvetlenül várom és a gyönyörű havas tájon ránduljunk ki a Karancsra v. Salgóra!” Az összegzésben Dornyay felsorolja az általa Salgótarján és környékén gyűjtött növényeket, „melyeket nagy elfoglaltságom miatt eddig, bár minden rendszer nélkül Salgótarjánban és környékén gyűjtöttem, és amelyeket dr. Jávorka Sándor barátom, a M. Nemzeti Múzeum Növénytárának tudós igazgatója vök szíves meghatározni. ” (Az adatok nagy része megtalálható Dornyay Salgótarján flórája c. füzetében. Az általam gyűjtött és Dr. Jávorka Sándortól revideált salgótarjáni és vidéki növények jegyzéke cím alatt.) 20 DORNYAY 1925. 39-40. - A Ceberna-völgynél található Adonis vernalis populáció Dornyay által leírt maradványait adatolta: CSÍKY 1998.133. - A Magyar Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának Emlékkönyve a Karancs-kápolnánál 1934 áprilisától, (a továbbiakban: Emlékkönyv) DBM DTLtsz: 685/1966. 145
