Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
Honismertető képeslap sorozatának a salgói várról készült rajzán található. A nevezetes fák fényképeinek gyűjtésével áll összefüggésben, hogy a romhányi 200 éves törökmogyoró fáról, a hagyomány által Rákóczi-fának nevezett természeti ritkaságról a Természettudományi Közlöny 1929. december 15-i számában Rapaics Raymund: Öreg fák, ősi legendák c. írása illusztrációjaként megjelent fotót megtaláljuk hagyatékában. A nevezetes fák fotóin kívül gyűjtötte ezek adatait is. A turista Dornyay Salgótarján vidékét bejárva útinaplójában is lejegyezte az öreg, nagy tölgy- és bükkfákról, fenyőiből a megfigyeléseit, sőt az általa legérdekesebbnek tartottakról rajzot is készített. így került úünaplójába az Inaszó melletti Sárvölgyben levő, az ún. Osztroluczky-féle nagy tölgyfa rajza. A Kakasvölgyben kivágott tölgyfák közül az egyiknek az átmérője 1,35 m volt. Dornyay 1933-ban még 10-12 db fát számolt ezekből a „száz éves tölgyfákból”. A Somlyóbánya feletti hatalmas tölgyfát, amelynek alul 7,45 m, mellmagasságban 4,30 m volt a kerülete, valamint a Somlyói vasbeton viadukt feletti legnagyobb bükkfát szintén lerajzolta. A lejjebb levő nagy bükkfák közül ötnek az adatait tartotta érdemesnek feljegyzésre, a két legnagyobbról fényképfelvételt is készített. A Rudolfi erdőrészben található 20-22 m magas sima fenyő [Pinus strobus) adatai is bekerültek jegyzetei közé. A fa ritkaságok adatainak gyűjtésére jó példa - feltehetően - egyik tanítványának 1934. XII. 20-i feljegyzése: „Pásztói fenyvesben egy 200 éves vadkörtefa van, melynek magassága 20 m és törzsének átmérője 1 m 20 cm. Egészséges és jó termő. ”18 A növény-és állattan kutatója „A Salgótarjáni gimnáziumnak 1923-tól 1940-ig voltam tanára és ezen idő alatt, a hivatásom mellett fennmaradt kevés szabadidőmben, igyekeztem, - főleg a tanítás és honismertetés körébe vágó, - tudományos munkásságot is kifejteni, hogy evvel az e téren is megmutatkozó nagy hiányokat némiképen pótolhassam” - jellemzi Dornyay saját tudományos tevékenységét. Mint mindenhol, ahol eddig csak megfordult, úgy itt is a város és vidék tanulmányozásához fogott. Salgótarján és vidéke eddig elhanyagoltnak volt tekinthető a florisztikai kutatás tekintetében, ezért hálás területnek ígérkezett. „Ilyen körülmények között, midőn 1923-ban Salgótarjánba kerültem, bár nem érzem magam hivatásos botanikusnak, mégis - részint a virágok iránt érzett nagy szeretetem, részint a tanítványaimmal együtt rendezni szokott botanikai kirándulásaim, főleg pedig a Salgótarján város monográfiájára irányuló állandó törekvésem - arra indítottak, hogy magam is megfigyeljem és gyűjtsem városunk növényeit, azonkívül minél több és pontosabb növény- fenoíógiai adatnak is birtokába juthassak. így azután már 1925-ben közöltem néhány növényt Salgótarján környékéről ”19 Salgótarján flórájáról készített jegyzeteiből is látható, hogy idekerülése után megkezdte a florisztikai adatok gyűjtését, de megerősíti ezt első salgótarjáni témájú írása is. „1923 őszén sok keresés után sem akadtam rá az ősz egyik bájos virágára, a kikiricsre (Colchicum autumnale), 18 DORNYAY 1925. 39 - Dr. Dornyay Béla Salgótarján-vidéki útinaplója, 1930. szeptember, (a továbbiakban: Útinapló) DBM DT Ltsz: 357/1966. - Dornyay Béla biológiai feljegyzései Salgótarján környékéről (a továbbiakban Biológiai feljegyzések) DBM DT. Ltsz: 593/1966. - Útinapló i. m. 623-624, 627. - Biológiai feljegyzések i. m. 19 DORNYAY 1944. 3. - DORNYAY 1936. 8. 144
