Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
szített terve az első alapkövek Salgó várának részbeni helyreállításához. 1936-ban fölépült a vár öregtornyának még mindig tetemes falaira a kőfalak kiegészítése, majd költségkímélés céljából egyelőre csak gerendákkal, deszkával s cseréppel fedték be. „így elértük a feltűnően pusztuló falak megmentését és egy hatalmas, fedett kilátótorony keletkezését, amelyből immár nagyobb tömegek (főleg tanulók) is, veszély nélkül nyugodtan élvezhetik a párját ritkító kilátást. "u Dornyay a szénbányászat és az ipái tevékenység környezetváltoztató hatásait is vizsgálva, nem feledkezett meg a Salgótarján környéki erdők védelmének bemutatásáról, az erdősítésről, a vízmosásos kopár területek befásításairól sem. „Salgótarján és vidéke flórájáról szólva, befejezésül el nem mulaszthatom, hogy meg ne emlékezzem szép erdeiről és erdősítéséről!” Az 1920-as évek közepén Dornyay saját megfigyelései alapján állapította meg: „Az erdők főtömegét tölgyesek és bükkösök, nyíresek teszik, itt-ott „gyurtyános" is akad, míg főleg a kopár és vízmosásos területek, vagy salakdombok fásítása akáccal történik. ” Helynévkutatásai megerősítették abban, hogy Salgótarján és vidéke tájképe kialakításában a tölgynek és a bükknek jelentős szerepe volt. A Székvölgy, Székeresztvény helynevek a tölgy őshonosságáról tanúskodnak. A „Szék” a régi magyar nyelvben tölgyet jelent. A bükkösök egykori jelenlétét pl. a „szép akácos-erdős környezetű mély vízmosásos Bükkösárok”, a mai Dolinka őrzi. Dornyay a város helynévkincsének változásait tárgyalva a Dolinka név ellen szabályos kirohanást intézett. „Bükkösárok (tévesen, illetve teljesen jogosulatlanul: Dolinka?!), ami lipták. v. egyéb újabb szlovák hatás lehet!" Dornyay idejében a Medves-fennsík peremén, Buczkó Gábor salgói bányagondnok szép kertjében állt még néhány igen szép óriásbükk, a Medves egykori összefüggő ősbükkösének hírmondói. Salgó várhegye alatt pedig megvolt az észak felé elterülő szép bükkös.12 13 Salgótarján szép kiterjedésű határáról és jó makktermő erdejéről már a megye mo- nográfusa, Mocsáry Antal is megemlékezett. Dornyay is rábukkant olyan adatra, amely szerint a XVIII. század elején Salgótarjánt még hatalmas őserdők vették körül (utolsó mohikánja ennek a vadaskerti 5,5 m kerületű, hatalmas tölgyfa), és a településen virágzott a faipar. Salgótarján fáját, deszkáját, zsindelyét messzire szállították, különösen az Alföld felé. Még a Mátra rengeteg erdőségei alatt fekvő cisztercita apátság is Salgótarjánból szerezte be a fazsindelyt és a deszkát. A már akkor meginduló erdőirtásokhoz kapcsolódóan Dornyay 1934 júniusában a Jankovich család levéltárát tanulmányozva Rácalmáson talált rá egy oklevélre, amelyet kivonatolt. Az 1727. november 19-i keltezésű irat „A salgói uradabmban némely jobbágyok által tett irtásoknak és gyümölcsösöknek jegyzéke és azoknak becsűje” volt.14 Dornyay ökológiai szemléletét tükrözik a környék erdőinek pusztulásáról és ennek nyomán a Tarján patak és mellékfolyásai okozta árvizekről tett megfigyelései is. Salgótarjánba érkeztekor még nyomaiban láthatta az évszázados fejszézés, a legeltető állatte12 DORNYAY 1935. 15-16. - Dornyay Béla: Pótlás Dr. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs - Medves-vidék részletes kalauzához. Salgótarján, 1941. Kézirat DBM Adattár Ltsz: 4551-98. 8. 13 DORNYAY 1936. 14. - DORNYAY, 1925. 39. - DORNYAY 1929. 23, 58. - Dornyay Béla: Salgótarján helynevei. Kézirat DBM DT Lsz: 642.66. 5. - Dornyay, 1937. 3. 14 DORNYAY 1928. 18. - Dr. Dornyay Béla jegyzőkönyve 1932. DBM DT Ltsz: 357/1966. 195. 141
