Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
nyésztés és az ipari tevékenység okozta tájsebeket a vidéken. Feltűnőek voltak a kopár domboldalak és a szaggatott vízmosások, a szűk völgyeket, sőt a dombtetőket is megülő ködös, párás gyárifüstös levegő. Felhívta a figyelmet az 1848 óta mindinkább növekedő erdőirtás súlyos következményeire is. A XIX. század közepétől a letarolt erdők területéről a Tarján- patak medrébe a hóolvadás vagy nagyobb zápor, felhőszakadás után lezúduló víz és iszapáradat nem ritkán okozott árvizet a településen, mint pl. 1854-ben. 1873 júniusában az árvíz megrongálta a vágóhidat is, az 1874. és 1875. júniusi nagy esőzés pedig a Tarján-patak partján épült bányakolónia kertjeit, épületeit tette tönkre. Az ő idejében 1924 júniusában és 1926 májusában került víz alá a város egy része. (Az árvizekről 5 db fényképet őrzünk a Dornyay Béla Múzeum fényképtárában, amelyet 1964-ben vásárolt a múzeum Dornyay Bélától.) A letarolt összefüggő erdőségek újratelepítését a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat kezdte meg az 1870-es években. Az erózió által tönkretett kopár területeken a további talajpusztulást erdősítéssel próbálták megakadályozni. 1871-ben Salgótarján környékén 2500 k. hold erdőterület volt, amelyből részben a bányafát és tűzifát fedezték. Az 1940-es években a társulatnak 3300 k. hold erdőbirtoka volt, amelyből évente 8000 m3 fát termeltek ki. Ennek azonban csak egy negyedét hasznosították bányafának, a többi tűzifa, bordafa, rönkfa volt.15 A nógrádi (salgótarjáni) szénmedence bölcsőjének tekintett Inaszó környékén Kuncze Károly főerdész már az 1870-es évek közepétől megkezdte Salgótarján ökológiai viszonyainak helyreállítását, a vízmosásos kopár területek erdősítését, vagyis a vidék szépítését. Az új erdőtelepítések a cseres erdőrészeket akáccal és a fenyőfélékkel: erdeifenyő, feketefenyő és lucfenyő egészítették ki. Utóda, Fábry Alajos oki. erdőmérnök a fenyőféléken kívül kőris, juhar és hárscsemetékkel ültette be szórványosan a kitermelt erdőrészeket. A lebontott Inaszó bányatelep helyét pedig a társulat akáccal ültette be, ahol az 1930-as évek közepére „szép rudaserdő díszük”. A Dornyay idején is aktív Dufek Pál a tölgyerdő barátja volt, és ezért tölgyeseket telepített, kivéve a vízmosásos helyeket, ahová akác került. A Meszes meredek keleti homokkőrétegeit tölgyes, akácos és fenyves erdő borítja-ál- lapította meg már a vidék szépségeit bemutató írásában. Dornyay salgótarjáni kalauzát forgatva azt látjuk, hogy a fenyőfélék és az akác térhódítása Salgótarján környékén is jelentős volt. A Bükkösárok torkánál, gyönyörű, fiatalos fenyvestől és szép akácos erdőktől körülövezve terül el az acélgyár hatalmas (80x130 m) sport-pályája, mely ideális szép fekvésénél és a mellette elterülő és 1892-ben létesített Borbély-ligetnél fogva, ritkítja párját messze vidék sportpályái között - írja a SSE pályáról. Megemüti a tölgyessel-fenyves- sel-akácossal ékes Kucordot is.16 A nevezetes fák védelme, fotókon való megörökítése már az 1885. évi országos kiállítás erdészeti programjában is szerepelt, a századfordulótól pedig a botanikusokat is foglalkoztatta. Gáyer Gyula 1925. december 2. keltezésű leveléből tudjuk meg, hogy Dornyay gyűjti az öreg fák képeit. „Egyik régebbi levelében említette tanár Úr, hogy gyűjti az öreg fák képeit. A Vasvármegyei Máz, term, osztálya részére most már sikerült szép15 DORNYAY 1925. 28, 38. - CS. SEBESTYÉN 1998Ü27-28. - Salgótarján történelmi kronológiája. 21, 27. - BELITZKY 1974. 195. - DZSIDA 1944. 120-122. 16 DORNYAY 1936.14. - DORNYAY 1925. 31. - DORNYAY 1929. 23, 49. 142
