Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
patakkal egyesülő Szánas-patakot (az egyesülés után Karancs-patak), keleti irányból a Kazári-patak vizét veszi fel. A mai város határának elhagyása előtt felveszi még a Csókás-patakot, majd délkelet felé fordulva Kisterenyénél a Zagyvába ömlik.1 A Tarján patak által vájt, a Zagyva folyó völgyébe irányuló patakvölgy mint természetes közlekedési útvonal predesztinálta Salgótarjánt arra, hogy a szénmedence központi településévé váljon. A település vízgyűjtő területén a vízfolyásokra jellemző a szélsőséges vízjárás, esetenként heves csapadékot követően, hóolvadáskor jelentősen megnő a vízhozam, és ilyenkor igen erős eróziós folyamatok lépnek fel.1 2 A szabályozás előtt szeszélyesen folyó Tarján-patak elmocsarasította a patakvölgyet, így a mai Salgótarján központi területeit is. A több helytörténeti írásban sokszor hivatkozott Jungmann Mihálynak, Salgótarján első állandó jelleggel praktizáló orvosának 1859-es érkezéséről írott emlékeit itt is szükséges idézni, miként látta a falu víz közeli részeit. „Salgótarján községet még azon időben nagyító üveggel lehetett csak meglátni. Ingoványos mocsár borítá végig az egész lapályt. Nádasok rengetege ülte el székében hosz- szában a sekélyes részeket. Ahol most a takarékpénztár régi épülete áll azon az oldabn véges végig sehol több háza nem vök még akkor Tarjánnak. Az út ellenkező, partfelőli oldalán meg a felbwjánzott gaz, bürök, fűzbokrok sünijében alig lehetett észrevenni azt a nehány szegényes nádfedelü putrit, mely a falut képezte. ”3 Az 1870-es években még a mai Főtér területén is vízimadarak tojásait gyűjtötték a vizenyős területről.4 A patakok árterülete nagyrészt egybeesett a későbbi város központi részeivel. A Salgótarjáni Takarékpénztár saroképületének helye (nagyjából a mai Garzon házaktól északra eső terjedelmesebb járdaszakasz helye) például a part nélküli Pécskő-patak árterületéül szolgált, mert nemcsak a telek maga, hanem az előtte elvonuló út is egy szintben volt a patak medrével. A Pécskő-patak az 1931-es szabályozás előtt kacskaringósan kígyózott az utca közepén, jó ideig rendes út sem vezetett a Pécskő (másik közkeletű nevén Cigány-) utcában, a szekerek egyszerűen a patakmederben gázoltak. Alsó szakasza nyaranta pocsolyaszerű volt, a benne lefolyó hulladék fertőzte a település levegőjét.5 A patakvölgy ingoványos volta miatt szántónak és legeltetésre a domboldalakat használták. Ha kellett, az erdős terület rovására. Már az iparosodás kezdeti időszakában a te1 SZVIRCSEK Ferenc: Salgótarján-táj és környezet. In: Salgótarjáni új almanach. írta, összeállította és szerkesztette Cs. Sebestyén Kálmán és Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1997. (A továbbiakban: SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet), 12-13. 2 HORVÁTH Gergely-GAÁLOVÁ Katarina-PRAKFALVI Péter: Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok, víztani értékek.In: A Karancs-Medves és Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerkesztette: Kiss Gábor, Baráz Csaba, Gaálová Katarina, Judik Béla. Eger, 2007. (A továbbiakban: HORVÁTH-GAÁLOVÁ-PRAKFALVI: Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok...), 93. 3 Jungmann Mihály vasúti és körorvos élet és humoristicus jellemrajza. írta RUTTKAY Sándor, Losonc, 1902., 14. 4 SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet, 14. 5 Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt történeteim. Közli: CS. SEBESTYÉN Kálmán. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1995. Szerkesztette Szvircsek Ferenc és Bagyinszki Istvánná. Salgótarján, 1995. (A továbbiakban: Tóth Gyula: Naplóm...), 55. 117
