Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
lepülésre érkező szemtanúknak szembeszökő volt a környező dombok és hegyek kopár- sága. A Salgótarján vidékén uralkodó miocén (mediterrán) homok, kavics és agyag felszíni formák esetében rendkívül kedvezőtlen folyamatokhoz vezetett, ha az erdőt letarolták róla, könnyen kopárrá váltak a domboldalak, az „apoka” (homokkő, slír) láthatóvá vált, vízmosások szabdalták.6 1875-ben a gyermekként ide érkező Tóth Gyula, a későbbi községi bíró figyelmét a „kopár és csúnya vízmosásos hegyek" ragadták meg.7 Hangsúlyozandó, hogy a nagymértékű erdőirtás az indusztrializáció kezdetekor már igen előrehaladott állapotban volt, 1848 után pedig fel is gyorsult a folyamat. Nemcsak a település levegője, hanem a vízfolyások szabályozatlansága miatt is veszélyes jelenség volt ez. Az erdőirtások megnövelték az ún. lefolyási együtthatót, azaz ugyanakkora csapadékmennyiség mellett jóval több víz folyt le, és mivel a pusztítás erejének növekedése négyzetesen arányos a vízmennyiséggel, így a lefolyás megnövekedése mintegy négy- szer-ötször akkora eróziót eredményezett.8 Felhőszakadások, illetve hirtelen hóolvadások után akadálytalanul zúdult le a víz a letarolt hegyoldalakról a Tarján-patak és más helyi patakok medre felé, ahol a fokozatosan beépülő völgyfenékben tetemes károkat okozott. Az egyensúly az erdő és a letarolt területek között sokáig nem állhatott helyre, hiszen a fát nagymértékben hasznosították a bányászati-ipari tevékenység körében. A szénjogok mellett a vállalatok egyre nagyobb földterületeket is vásároltak. A Tarján körüli erdők jelentős része így betagozódott az üzemszerű ipari tevékenységbe.9 Árvizek Salgótarjánban Első adatunk áradásról az 1840-es évekre vonatkozik, konkrét évszám nélkül, amikor lakó- és gazdasági épületeket döntött romokba a nyári áradás.10 11 1854 folyamán egy újabb árvíz elpusztította a lakóházak jelentős részét.11 1870-ből szintén tudomásunk van egy pusztító árvízről.12 1873. június 20-án hatalmas árvíz öntötte el a települést. (Ugyanebben az évben kolerajárvány is sújtotta Tarján lakóit - a betegség kórokozói általában az állóvizekben és pocsolyákban tenyésznek, így a nedves tarjáni völgyfő kiváló táptalaja volt a fertőzésnek.) Az 1873-as árvíz többek között megrongálta az addig használt községi vágóhidat is. A csapás hozadéka volt, hogy július 8-án a községi képviselő-testület a víz által meg6 DORNYAY Béla: Salgótarján vidékének szépségeiről In: Salgótarjáni Almanach (A Munka naptára) Szerkesztette: Szántay István. Salgótarján, 1925. (A továbbiakban: DORNYAY: Salgótarján vidékének szépségeiről), 38. 7 Tóth Gyula: Naplóm, 56. 8 HORVÁTH-GAÁLOVÁ-PRAKFALVI: Vízföldtani és vízfökirajzi viszonyok..., 93. 9 CS. SEBESTYÉN Kálmán: A Salgótarján körüli erdőkről In: Köszöntés. R. Várkonyi Ágnes professzor asszonyt jubileumi születésnapján köszöntő emlékkötet. Salgótarján, 1996. (A továbbiakban: CS. SEBESTYÉN: A Salgótarján körüli erdőkről), 10 SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet, 14. 11 Salgótarján történelmi kronológiája. Szerkesztette: Á. Varga Eászló. Az adatgyűjtést végezte, a kronológiát összeállította: Dupák Gábor. Salgótarján, 1996. (A továbbiakban: Salgótarján történelmi kronológiája), 21. 12 SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet, 14. 118
