Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
48,52,44/55,63/55,52, tehát általában nagyjából 50-60 cm (a magasságotváltó szinteknél a két szakasz, keleti/nyugati magasságát adtuk meg). A megfigyelt falkötő gerendák két-két egymás feletti, a 3-4. és 9-10. falegyen szintjén helyezkednek el úgy, hogy azokat a falegyen tetejére fektették le. A köztük levő négy fal- egyennél nem ismerünk gerendákat és mivel a megfigyelés lehetőségei (a falsíkok lepusz- tultságának mértéke és kiterjedése) igen hasonlóak, valószínű, hogy itt nem is voltak falkötő gerendák. A meglevő gerendaszinteken valószínűleg hiányosan ismerjük a gerendákat: a 3. szinten 1, a 4. szinten 5, a 9. szinten 3., a 10. szinten szintén 3 gerendahelyet figyelhettünk meg. A gerendák a falsíkban ferdén helyezkedtek el és szabályos, egymással a fal ívét követve hegyesszöget bezáró sorokat, csoportokat alkottak. Az egymás feletti szinteken ellentétes irányban helyezték el, de úgy látszik, egy-egy szinten belül is voltak különböző irányú csoportok (9. szint). A megfigyelt gerendák egyenesek voltak, egyes esetekben csak lenagyolták, más esetekben viszont szabályos téglalap keresztmetszetűre készítették el őket. A famegmunkálás felmenő falakon megfigyelhető technikájú és színvonalú jelenléte alapján a vár építői minden bizonnyal ismerték és alkalmazták a boronatechnikát, erre mutathat a belső vár déli oldalára lokalizált faszerkezetű épület e falszerkezethez alkalmas egybefüggő kőalapozása is. 3. Leletanyag A feltáráson a legnagyobb mennyiségű leletanyag a kevert humuszrétegből került elő. Említésre méltó, objektumhoz köthető és értékelhető leletanyag volt többek között az épületszárny földszinti padlóján fekvő égett rétegben, a falszorosban feltárt égett rétegben és járószinten, a belső várfal alapozási árkának betöltésében. Kronológiailag a vár keletkezéséhez, fennállásához és pusztulásához köthető leletanyagban a rendelkezésre álló ásatási megfigyelések és a leletanyag összevetése alapján nem tudtunk különböző időhorizontokat elkülöníteni. 3.1. Kerámia A két évadban folyt ásatásokon előkerült kerámia leletanyagból a restaurálás, összeillesztések után összesen 602 töredék került leltárba. A kevert humuszrétegben találtunk kevés késő-középkorra keltezhető leletanyagot, így az ásatás egyeüen éremleletét is, 1. Ulászló dénárját (RÁCZ 2006,243). Nehéz volt a korszak elkülönítése az asztali edények kisebb töredékei esetén is, ugyanis ezek szinte kivétel nélkül - tehát a vár fennállásának korszakában is - gyorskorongon készültek, formai jellemzőkből pedig ezek esetén kevéssé tudtunk kiindulni. A kerámiát az említett adottságok nem kíséreljük meg a teljesség igényével korszak szerint csoportosítani, érdemes azonban a technológia szempontjából jellemezni az anyag összetételét.9 9 A 12-14. századi fehér kerámia anyagvizsgálatokra támaszkodó legújabb kutatására: SZILÁGYI ET AL. 2010. Itt - egy ellenőrizetlen előzetes szóbeli közlés nyomán - a sámsonházai vár leletanyagára a fehér kerámia 90%-os részaránya szerepei Mint látható, ez nem áll távol az utóbb ténylegesen számolt adattól. 54
