Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
terséges feltöltési rétegződést találtunk, melynek a lejtő felőli oldala az erózió miatt már lepusztult. A humusz alatt habarcsos omladék - a várfalak omladéka ez alatt 10-25 cm vastag faszenes, hamus égett réteg volt. Ez alatt egy olyan, a várfal felé enyhén lejtő, a falhoz közel teknősödő kavicsos felszín volt, melyet járószintként értelmeztünk. Az égett rétegben és a járószinten fém- (22. ábra 6-8.) és kerámialeletek kerültek elő. Ez a felszín egy vastag, sárga, köves agyagréteg felszíne volt, ez volt - egy barna felszínnel megszakítva - a falon belüli legalsó, általunk elért réteg. Ez a réteg a fal síkjánál megszakadt, jelezve, hogy egykor a falhoz tartott, ám az később elpusztult mellőle. A fal mai tetejének magasságában is még ezt a réteget találtuk. A falcsonkok kutatása A külső várfalnak ma is két kis csonkja a felszín fölé emelkedik, vagy helyesebben, azok lepusztult, falsík nélküli felülete a meredek lejtőben látható (2. ábra). E falcsonkok külső falsíkját a 2004-es kutatás során feltártuk, alaprajziig felmértük és visszatemettük. Ezekből a feltárási adatokból szerkeszthetjük ki a vár külső falának nyomvonalát. Az északi oldalon annak tisztázására nyitottuk a 4. kutatóárkot, hogy folytatódott-e a várnak ezen az oldalán a falcsonkokban megfogható külső várfal Az árokban a meredek lejtő aljában vízszintesre faragott sziklafelszínt találtunk. A sziklafelszín szintje 285,95 m. Ezen a felületen 10-30 cm vastag szürke, tömör járószint feküdt, ezen apró mészkőtörmelékes, szürke réteg. E mészkőtörmelékes rétegre ráfed egy, a sziklafelszín lepusztulására utaló, sziklatörmelékes réteg, s ezen egy vastag, nagyjából vízszintes sötétbarna réteg fekszik, mely még mindig viszonylag szorosan nekifut a szikla felszínének. A szikla aljában felhalmozódva e felett már egyértelműen a terep feltöltődésének, a vár elhagyásának folyamatával összefüggő, köveket tartalmazó, kb. fél m vastag réteget találtunk. Ezt a szikla oldaláról lehúzódó sziklatörmelék fedi, ez arra utal, hogy a szikla ekkor még a felszínen volt, s a terep legfelső rétegét 30-50 cm vastagságban az ezt követően keletkezett, tömörebb illetve lazább humuszréteg alkotja. Az árokban lelet nem került elő. 2.1.4. A vár déli előtere A vár déli oldalán a vár és az előtte fekvő laposabb terület között egy enyhe, de észlelhető árok húzódik. Az árok feltételezett mesterséges voltának tisztázására, a korábbi terepviszonyok és feltöltődések vizsgálatára tűztük ki 2005-ben a 3. kutatóárkot (15. és 28. ábra). Az árokban a felszínhez közel egy tömörödött, kavicsos járószintet találtunk, majd ezt elbontva egy 40-100 cm vastag apróköves humuszréteget, mely alatt a vár felőli részen egy kb. 1,00 m vastagságra megvastagodó köves omladékot, a várfalak omladékát. Az omladék feletti humuszrétegből került elő egy rombusz keresztmetszetű nyéltüskés nyílhegy (RÁCZ 2006,6. ábra IC). Az omladékban feküdt egy, három oldalán síkra faragott kőtömb, mely nyíláskeret részleteként értelmezhető. Az omladék alatt az árok majdnem egész területén egy barna, agyagos járószintet tártunk fel az árok mai legmélyebb pontjától mintegy 1 m mélységben. Ezt értelmezhetjük a vár korszakának felszíneként. A barna járószint az árkunk vár felőli részén egy szürke agyagrétegen, a vártól távolabb egy kavicsos, agyagrögös rétegen feküdt. A szürke agyagréteg alatt in situ geológiai rétegnek látszó kavicsrétegig folytattuk a feltárást (16. ábra). A járószint egyenletes felszíne a jelek szerint egy tereprendezés eredményeként alakulhatott ki. 52
