Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Régészet - Rácz Miklós: A sámsonházai vár régészeti ásatásának és falkutatásának eredményei
ahol megfigyelhető volt, ott nagyjából sík volt, de igen durva felülettel, melyen az elsimítás nyomai nem fedezhetők fel. A paticsos réteg alatt egy égett, hamus, faszenes réteget figyelhettünk meg az alapozási árok betöltésében, ennek tömör, lejárt felszíne volt. Végül az alapozási árok alját egy habarcsos törmelékréteg töltötte ki 40-50 cm vastagságban, ez fedte az alapozási kiugrást is. A kutatóárkunk nyugati felében az alapozási árok melletti rétegviszonyokat is meg tudtuk figyelni. A humusz alatti felszínen itt egy kavicsos járószintet figyeltünk meg, ez azonban rétegként nem futott rá az alapozási árok betöltésére. Ez a felszín egy szürke réteg felülete volt, alatta a szikla törmelékéből álló sárga, kavicsos réteg, ez alatt, közvetlenül a sziklafelszínen egy égett réteg feküdt. Mindhárom réteget vágta az alapozási árok. Az említett égett réteg egy olyan, esetleg mesterségesnek tartható jelenség - bár lelet nem került elő benne -, mely a várfal építését, az alapozási árok kiásását és valamilyen terepren- dezéstmegelőző tevékenységre utalhat a várhegyen. Elképzelhető, hogy a várépítést megelőzően felégették a hegyen a növényzetet, és ezután kezdtek hozzá a tereprendezéshez és a falak kitűzéséhez. A réteg azonban csak egy kis felületre terjedt ki az árkunkban és másutt nem találtunk hasonlót. Az árok várfalon belüli szakaszán, a szárazon rakott kőalapozás alatt viszonylag laza, köves feltöltést találtunk a falalapozás alatti sávban, ettől északra pedig, közvetlenül a sziklafelszínen egy erre részben ráfedő, egy-két kerámiatöredéktől eltekintve leletet alig tartalmazó, de rétegzett betöltést, mely az egyenletes terep kialakítását célzó feltöltésként értelmezhető. Ebben megfigyeltünk egy téglatöredéket is. A falalapozás alatti köves feltöltés és a tőle északra levő, stratigráfiailag későbbi rétegződés egyazon tereprendezési folyamat során keletkezhetett. A szárazon rakott falalapozás mellett közvetlenül, annak déli síkja mellett figyelhettünk meg egy nagy méretű cölöplyukat (11. és 30. ábra). A kb. 35 cm átmérőjű cölöpöt egy szélesebb, kb. 1,2 m átmérőjű lyukba állították bele. A lyuk és a cölöp a humusz alatti lepusztult, de a középkori felszínhez valószínűleg közeli szinttől 1,7 m mélyre nyúlt. A cölöp mellé visszadöngölték a földet, ennek felső két rétege megfigyelhető volt. Az észak felé enyhén lejtő terep alatt a sziklafelszín emelkedik és már csak vékonyodó humuszréteg fedi. Csak árkunk végénél kezd a sziklafelszín az épületszárny felé lejteni. A szikla legmagasabb pontja az árkunkban 298,50 m, amely a belső vár délkeleti része egykori járószintjének hozzávetőleges magasságára ad támpontot. 2.1.3. A falszoros és a külső fal A 2. árok déli meghosszabbításában a falszoros területét és a külső várfalat kutattuk (12. ábra). A belső várfal külső oldalán az alapozási árkot bontottuk ki, a fal sziklára alapozott alját a betöltés omlékonysága miatt csak egy helyen értük el, az árkunk keleti szélén az alapozási kiugrás - nagyjából a fal fennmaradási magassága - szintjétől 2,20 m mélységben meg kellett állnunk (26-27. ábra). A falszoros középső sávjában viszonylag magasra bukkan fel a sziklafelszín, itt csak vékony humusz borítja. A vár külső falának maradványát a lejtő aljának közelében találtuk meg, külső és belső oldalán sem volt lehetőség a kutatás keretei között az altalajig végzett feltárásra (14. ábra). A falszoroson belül a külső fal és a szikla kibukkanása közötti mintegy két méteres sávban mes51
