Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 NÉPRAJZ HOLLÓKŐ GAZDASÁGI VÁLTOZÁSAI AZ ELMÚLT MÁSFÉL ÉVSZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VILÁGÖRÖKSÉGI CÍM ELNYERÉSE UTÁNI IDŐSZAKBAN MOLNÁR ILDIKÓ A tanulmány megszületésének előzménye a 2014. évben készülő Hollókő Kezelési Tervéhez készült néprajzi szempontú gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti helyi kutatás. A falura jellemző gazdasági, néprajzi, és a turisztikai típusú összefoglalások eredményei után világossá válik, hogy egy erős hagyományokkal rendelkező település gazdasága jelentősen átalakul olyan külső formáló erők hatására, mint az örökségvédelem és a Világörökségi cím adományozása, valamint az azt követő „turisztikai-boom”. Ezeket, az együttes jelenségeket vizsgálja az alább olvasható gazdaságtörténeti jellegű összefoglaló. A paraszti társadalomban változásainak irányait - így Hollókőét is - jelentősen befolyásolta a 20. század első évtizedeinek, a két világháború közötti időszak relatív gazdasági fejlődése, illetve a kommunista korszak erőltetett, mesterséges iparosítási kényszere. Hollókő Ófalu a templommaL Mindkét folyamat erősen megbolygatta a falu társaMolnár Ildikó felvétele, 2004. dalmának rendjét, és lassan, évtizedek alatt erodálta, átalakította az archaikus jegyeket még részben őrző társadalomszerkezetet, véglegesen megváltoztatva ezzel Hollókő demográfiai trendjeit. Ez a kedvezőtlen változás tipikusnak mondható általában a magyar falvakkal, így Hollókővel kapcsolatban is. A drasztikus népességcsökkenés hátterében egyértelműen a modern ipari társadalom fejlődésének felgyorsult üteme áll, amellyel a falu lassú ritmusú életvilága sem a megtartó erő, sem pedig a progresszivitás tekintetében nem kelhetett versenyre. A 20. század első évtizedeiben a földhöz kötött gazdálkodás kényszere, a rokoni kapcsolatok még ideig-óráig ugyan helyben tartották az embereket, de a második világháború utáni „új idők” ereje, és kényszerei folyamatosan szívták el - elsősorban Salgótarján irányába - a falu utánpótlását jelentő „emberanyagot”.1 1 ROMHÁNYI M. MAD 2014. 298
